az élet színháza
Mai finn drámák
kortárs finn drámakötet-bemutató
a PanoDráma szervezésében, a Finnagora támogatásával
közreműködők:
Hámori Gabriella
Makranczi Zalán
Miklós Marcell
Pogány Judit
Szabó Kimmel Tamás
vendégeink:
Sirkku Peltola,
A finn ló szerzője
Pap Éva,
a Polar Kiadó alapító igazgatója, a Tisztogatás fordítója
Falk Nóra, Jankó-Szép Yvette és Kovács Ottília
fordítók
moderátor:
Merényi Anna
2009. április 26., Örkény Színház előtere
Sirkku Peltola,
fotó:Laura Happo, lapsenmaailma.fi
Leea Klemola,
fotó:kodinkuvalehti.fi
A Polar Kiadó gondozásában megjelenő antológiát színészek,
a fordítók és az egyik szerző részvételével mutatja be most vasárnap délután az Örkény Színház előterében a PanoDráma.
Részletek hangzanak el Mika Myllyaho nagysikerű Pánik című szcenírozott
felolvasából a Nemzeti Színház színészeivel Rába Roland rendezésében,
továbbá a Krétakör felolvasó színházi sorozatából már ismert Kokkola
című abszurdból Leea Klemola tollából, valamint a kötet számára
lefordított Sirkku Peltola A finn ló című tragikomédiájából és Sofi
Oksanen Finlandia és Runeberg-díjas Tisztogatás című darabjából.
2011. szeptember 9-én Papp Éva fordításában mutatta be a kaposvári Csiky Gergely Színház Sofi Oksanen Tisztogatás c. drámáját,
"A történelem három, szorosan összefüggő és egymásból következő korszaka feszül egymásnak Sofi Oksanen Tisztogatásában. Aliide Truu és testvére közös élete, Aliide és Martin házassága, majd Zara és Aliide találkozása: az origó Aliide, a szánt és sajnált figura, a visszaemlékező, akiben múltja keserűségei tornyosulnak megállíthatatlanul. Egy asszony ül a sarokban, aki figyeli múltjának színdarabját: figyel és emlékezik, de magával ránt minket is. A kaposvári színház erre a távolba vezető útra hív. "
-Antal Nikolett: Egy asszony emlékei,
Sofi Oksanen,
fotó:anna.fi
"Aliide Truu, a magányosan élő észt öregasszony egy kétségbeejtő állapotban lévő fiatal lányt talál kapuja előtt. Beengedi a házba, s megpróbál szót érteni vele. Innentől párhuzamosan bomlik ki kettejük története. A lány, Zara, Vlagyivosztokból Berlinbe került prostituáltnak. Az állandó verést, kínzást mind nehezebben viselte, s csak akkor csillant fel szeme, amikor futtatói Tallinba hozták. Itt megölte a bandavezért, majd kalandos úton Aliide házához menekült. Nem véletlenül: nem sokkal Berlinbe hurcolása előtt tudta meg, hogy nagyanyja, Ingel sosem látott testvére ott él.
Azt persze nem tudhatja, hogy okkal nem hallott Aliidéről. A negyvenes évek végén, az orosz megszállás idején ugyanis a család rejtegetni kényszerült Ingel ellenálló férjét, Hansot, akibe Aliide is szerelmes volt. A brutális kínzások, megalázások hatására sem adták ki a férfit, de Aliide ezeket követően férjhez ment a kommunista (mint később kiderül: titkosügynök) Martinhoz, majd elárulta nővérét, akit lányával Vlagyivosztokba internáltak. Hansot éveken át bújtatta, bízva abban, a férfi érez valamit iránta, de mindhiába. S amikor Hans a megszerzett útlevéllel nem Tallinba utazott, hanem az erdőbe ment, az ellenállók közé, ahol súlyos sebet kapott, a búvóhelyre vitte meghalni sógorát. A sors teljes magányra ítélte: sosem szeretett férje a nyolcvanas években meghalt, lánya külföldön él. A Zarával való találkozás alkalmat ad Aliidénak a múlttal való szembenézésre. Segít megszökni a lánynak (megöli üldözőit), majd leszámol saját, félresikerült életével is."
-Urbán Balázs: Sorsok, fájdalmak, csellóhangok,