az élet színháza
Mika Myllyaho
Káosz
Jankó-Szép Yvette fordítása
a K.V. Társulat és a PanoDráma műhelybemutatója
a Nemzeti Színházban
közreműködők:
Alice Müller
Bartsch Kata
Bodor Böbe
Kaszás Ágnes
Száger Zsuzsa
Szalay Marianna
Szandtner Anna
Takács Nóra Diána
Urbanovits Krisztina
koncepció és sorozatszerkesztő dramaturg:
Merényi Anna
rendező:
Aleksis Meaney
bemutató:
2009. március 16., Nemzeti Színház
fotó: Gordon Eszter
A Pánik női párja, a Káosz Helsinkiben több mint egy éve arat tomboló sikert a város egyik legizgalmasabb új színházában. Egy 30-asokból álló baráti társaság tagjai – Sofia, tanár; Emmi, újságíró, Júlia, terapeuta – időről-időre kávéházakban találkoznak azért, hogy megosszák egymással életük legfontosabb eseményeit és a bajban támogassák egymást. Amikor a világ gondjai túlzottan rájuk nehezednek, leülnek egy-egy csésze kávé mellé és megpróbálnak rájönni, hogy mi az oka és következménye krízisüknek. Myllyaho drámája három nőről szól, akiket nemcsak kávézókban, hanem utcákon, iskolában, hajókiránduláson és egy orvosi váróban is látunk, valamint egy rendőrségi fogdában, ahova részegen zárják be őket egy átmulatott éjszaka után. A darab külön érdekessége, hogy valamennyi figuráját a három főszereplő nő alakítja.
Fiatal finn vendégrendezőjével kilenc harmincas éveiben járó színésznő egy hétig dolgozik az anyagon, melyből egy közönségtalálkozóval befejezett egyórás ízelítőt kínálnak majd.
fotó: Gordon Eszter
"Mika Myllyaho a Helsinki Színiakadémián végzett 1999-ben, papírforma szerint színházrendezőként. Már akkor ígéretestehetségnek számított, s hamarosan a Nemzeti Színház és az ő vezetésével működő Ryhmäteatteri (Csoportszínház) rendezőjeként jelentős kritikai és közönségsikereket aratott Shakespeare-, Alexis Kivi- és Brecht-értelmezéseivel (Hamlet-rendezését a Salzburgi Ünnepi Játékokra is meghívták).
S bár segédkezett színháza nem egy produkciója szövegének át-, illetve megírásában, első saját drámája, a számos mozzanatában önéletrajzi ihletésű Pánik, mely utóbb egy trilógia első darabjának bizonyult, 2005-ig váratott magára.
fotó: kirkkojakaupunki.fi
fotó: Gordon Eszter
A trilógia második darabja, a 2008-as Káosz három harmincas nőről szóló fekete komédia, mely a Pániknál talán kevésbé kerek, ám mélyebb és bonyolultabb dráma, ráadásul három gazdag, sőt parádés női szerepet kínál, hiszen a ba-rátnőket, Sofiát, Juliát és Emmit játszó színésznőknek hét másik figurát is életre kell kelteniük, méghozzá elsősorban az életüket pokollá vagy éppen földi paradi-csommá tevő, vaskos szarkazmussal ábrázolt férfiakét.
Az ősbemutató a finn színházi szokások ellenére többmint fél évig volt műsoron a Ryhmäteatteriben (ez ott nagyon nagy széria!) a szerző érzékeny rendezésében, jelenleg pedig Turkuban játsszák nagy sikerrel a darabot. Budapesten az egyhetes márciusi műhelymunkát és bemutatót, melynek során kilenc színésznő (Bartsch Kata, Bodor Böbe, Kaszás Ágnes, Alice Müller, Száger Zsuzsa, Szalay Marianna, Szandtner Anna, Takács Nóra Diána és Urbanovits Krisztina) Aleksis Meaney finn vendégrendező és jelen sorok írója dolgozott az anyagon, szintén hazai premier kö-veti a PanoDráma produkciójában a 2010-es Tavaszi Fesztivál keretében.
A Helsinki Színiakadémia bő tizenöt évvel ezelőtt kidolgozott egy olyan, Európában tudtommal egyedülálló programot, melyben egy alaposan végiggondolt és rendkívül sikeres elgondolás nyomán együtt képeznek rendezőket, drámaírókat és dramaturgokat, sőt az írói vagy a rendezői alkotómunka igen korai fázisába bevonják a színészhallgatókat is. (Ezt a receptet használtuk fel téli drámaíró-
műhelyünkön.) A fenti program kidolgozása a kortárs finn drámának egy olyan ín-séges korszakát követte, mint amilyet most a magyar él át. Ám alighogy az új szak első évfolyamai diplomát kaptak kezükbe, tucatnyi új drámaíró és új hang jelent meg a finn színpadokon, és ez a jelenség szinte egyik napról a másikra meg-fordította a hazai és külföldi darabokra jegyet váltók arányát...
A program lényegéről a drámaíróként végzett, de ma már nemzetközi sztárrendezőnek számító Kristian Smeds így mesél: „Az Akadémián voltaképpen arra buzdítottak minket, hogy írjuk meg a magunk színházát. Vagy színházait! Ne csak darabokat. Darabot írni olyan unalmasan hangzik, de színházat írni már sokkal nagyobb kalandnak ígérkezett. A színészek segítségével aztán az írás folyamata egészen a gyakorlati színházcsinálásig vezetett. Ilyen értelemben sokkal inkább drámaírónak tekintem magam, mint színházrendezőnek. A rendezés csak arra szolgál, hogy befejezzem általa az írást.”
fotó: Gordon Eszter
Sokan gondolkodnak így az ifjú és középkorú drámaírók közül Finnországban, akik írók és rendezők egy személyben. S ha színpadi munkáikat nem látjuk is, darabjaikhoz már eddig is elég könnyen hozzájuthattunk valamelyik nagyvilágnyelven. A gyors, minőségi drámafordítások és az angolnyelven mindig naprakészen elérhető információ ugyanis szintén eltanulandó a finn kollégáktól. Ha ők egy új drámában bármi esélyt látnak arra, hogy nemzetközi színpadon is megállja a helyét, azonnal lefordíttatják angolra, németre, svédre, vagy amire kell. Ilyen közvetítő nyelvek révén ismerhettem meg Myllyahón és Smedsen kívül Laura Ruohonen gyönyörű lírai darabjait, Juha Jokela szellemes realista műveit, Sirkku Peltola nagy vidéki színpadra való komédiáját, Leea Klemola fergeteges abszurdjait vagy Sofie Oksanen történelmi tragédiáját – hogy csak néhány nevet említsek. 2009 áprilisában azonban szerencsére megjelent a Polar Kiadó finn antológiája magyarul, úgyhogy többé végképp nincs ürügy arra, hogy negligáljuk a virágzóan gazdag kortárs finn drámát. Elvégre a rokonaink, vagy mi a szösz."
-Merényi Anna: Káosz a rendben,
egy kortárs drámáról és szerzőjéről, akit iskolában (is) tanítottak írni,
a Színház Folyóirat drámamellékletében megjelent
Az előadás producere és dramaturgja, Lengyel Anna, ugyanezen az elven, három színésznő helyett kilencnek tartott workshopot a berlini Nordwind Festival-on. Az egy hetes workshop két vezetője Martina Mati, svájci származású fordító és rendező, több évig élt és dolgozott Finnországban, és Lengyel Anna, a PanoDráma alapítója.
A közös munka egyik legérdekesebb tanulsága volt, hogy mennyire hasonlóan gondolkodik a magyar és finn közönség Myllyaho darabjairól, a szituáció és a karakterek felöl közelítik meg - és pont ezekről híres a drámaíró. A német közönség sokkal inkább szövegként tekint Myllyaho darabjaira, a szituáció ellenében dolgoztak, ám hamar ráéreztek a drámaíró különleges humorérzékére.
Szinte teltház előtt zajlott a workhop bemutató a HAU1-ben, a közönség szemmel láthatóan élvezte az estet.
A Nordwind Festival fókuszában a skandináv színház népszerűsítése áll, a finn színház és dráma közös érdeklődési pont a PanoDrámával.
photo: creative-city-berlin.de
német fordítás:
Eeva Bergroth és Martina Marti
közreműködők:
Judica Albrecht
Johanna Falckner
Katharina Hauck
Nicola Hecker
Simone Henn
Nicole Janze
Claudia Schwartz
Verena Specht-Ronique
Claudia Steiger
koncepció:
Lengyel Anna
workshop vezetők:
Lengyel Anna és Martina Marti
műhelybemutató:
2009. október 1, HAU