az élet színháza
Sarah Ruhl:
Tiszta vicc
Merényi Anna fordítása
a PanoDráma és a Sanyi és Aranka Színház koprodukciója
Ana
Margitai Ági
Lane
Kováts Adél
Virginia
Csákányi Eszter
Matilde
Szandtner Anna/Földeáki Nóra
Charles
Varga Zoltán
rendezőasszisztens:
Várkonyi Tímea
díszlet- és jelmeztervező:
Mészáros Zsófia
dramaturg:
Merényi Anna
kreatív producer:
Lengyel Anna
rendező:
Lukáts Andor
bemutató:
2008. október 10.,
Sanyi és Aranka Színház és Opera
fotó: Szkárossy Zsuzsa
fotó: Rick Loomis
A fiatal amerikai drámaírónő, Sarah Ruhl romantikus abszurd komédiája
egy munkamániás orvosnő, Lane és brazil cselédje köré épül. Az elárvult Mathilde egyszerre vesztette el anyját és apját, akik a falu legviccesebb emberei voltak, ám a házassági évfordulójukra az apa olyan jó viccet gondolt ki, hogy anyja halálra nevette magát rajta, mire férje golyót röpített a fejébe. Ezért Mathilde depressziós és nem akar takarítani. Szerencsére van azonban Lane-nek egy tisztaságmániás nővére, aki titokban üzletet köt a lánnyal, s nagy élvezettel rakja rendbe húga életét. Akit orvos-férje talán épp most készül elhagyni...
“A Clean House, ez a friss és szellemes darab a fiatal Sarah Ruhl tollából, életre kelti a romantikus komédia műfaját. Mélyen romantikus, de közben látnoki, gazdag fantáziával teli, szélsőséges érzelemmel és talán egy kicsit őrülettel”
- írja a New York Times az ősbemutató kapcsán.
A dráma 2004-ben Susan Smith Blackburn díjat nyert.
Az előadás Pulcinella díjat kapott a Legjobb Női Kvartettért,
a 2010-es Vidor fesztiválon.
fotó: Keserű István
Nem kis őrületet lát benne a magyar fordító, a rendező és alkotó csapata. Igazi, ionescoi abszurd gyöngyszemet tervez bemutatni a kifejezetten erre a műfajra alapított Sanyi és Aranka Színház, melynek legelső rendezvénye ennek a darabnak a felolvasó színházi estje volt a Krétakör Színház sorozatában a PanoDráma szervezésében.
A kortárs külföldi drámák itthoni és kortárs magyar drámák külföldi bemutatására létrehozott alapítvány és Lukáts Andor abszurd színházának közös kezdeményezése a magyarul a Tiszta vicc munkacímet viselő előadás.
A Clean House ugyanakkor olyan női darab, amilyennel Magyarországon ritkán találkozunk: a 34 éves amerikai drámaírónő páratlan érzékenységgel nyúl figuráihoz, humorába finom költészetet vegyítve jellemzi négy gazdag női (és egyetlen férfi) szereplőjét.
"Egyébként is, az előadás szituációinak inkább a megmutatás a céljuk, semmint a teljes azonosulás. Például az elején Matilde, miután elmesél portugálul egy viccet, bemutatja önmagát (az édesapja csak öregkorában nősült, mert nem bírta volna elviselni, ha élettársa viccben alatta marad), de ugyanígy tesz később Lane (utál takarítani, de büszke a munkájára), Virginia („porban az igazság” – hangzik ars poeticája) és a többiek is. Nekünk, a közönségnek beszélnek, mintha teljesen tudatában lennének annak, hogy ők csupán megmutatják, felvillantják az élet bizonyos pillanatait, amelyek a maguk abszurditásán belül végzetesen hétköznapiak."
- Deres Kornélia: Tiszta udvar, vicces ház,
fotó: Szkárossy Zsuzsa
fotó: jegy.hu
"A fent leírt női történetekhez képest sokkal szövevényesebb a Sarah Ruhl darabjából készült Tiszta vicc c. előadás, melynek női négyesfogata ironikus távolságtartással és ugyanakkor megértő részvéttel közelít a nőtörténetekhez.
A Sanyi és Aranka Színház, az Apropera és
a PanoDráma közös bemutatóján, Lukáts Andor rendezésében láthattunk egy, a karrierjébe belefáradt és belehidegült orvosnőt (Kováts Adél), akit szintén orvos férje egy nála húsz éves idősebb betegéért (Margitai Ági) hagy el. Egy betegért, aki nem csábít, és mégis csábító, mert az egyetlen lehetséges módon veszi fel a küzdelmet a rákkal: él. Él és nevet, olyannyira nevet, hogy végül az eutanázia is vicc formájában érkezik. A gyilkos viccmesélő,
a brazil származású takarítónő (Szandtner Anna), aki bár utál takarítani, teljes erejével dolgozik: ki akarja találni a tökéletes viccet. Az elhagyott orvosnő és a kacagó rákbeteg otthona között ingázó vicc-feltaláló munkáját az orvosnő testvére (Csákányi Eszter) végzi el, aki viszont krónikus tisztaságmániában szenved. Végül mindannyian egy közös lakásba költöznek, ahol mindenki azt adja a másik nőnek, amiben az hiányt szenved: aki nem él, csak a munkában vegetál, az életet kap; aki nevetve szeretne az életből a halálba lépni, azon egy halálos viccel segítenek;
aki takarítani akar, azt engedik; és végül aki ki akarja találni a tökéletes viccet, annak sikerül. Mégha portugálul is. A négy színésznő olajozott összjátékát a zsűri a legjobb női kvartett díjjal ismerte el."
- Miklós Eszter Gerda: Elcsábultunk, Vidor 2010,
fotó: Szkárossy Zsuzsa
"Amilyen empatikusan írt Sarah Ruhl, olyan finoman játszanak a színészek. Szandtner Anna Matildéja egyszerre szemlél és ábrándozik, gyerekesen naiv és nagy titkokat tudó. Csákányi Eszter életes, tettvágytól duzzadó, koboldszerűen fricskázó, a lenézett-utált házimunkát alkotásnak felfogó praktikus nő. (Nála van a legleleményesebb kellék, a ridikül méretűvé átszabott kék IKEA rafiatáska.) Kováts Adél Lane szerepének minden stációját törékeny eleganciával mutatja: tüchtig, rendíthetetlen nyugalmú doktornő, megcsalt asszony, aki képes a megcsalattatáson felülemelkedni, megbocsátani, és különbékéjét a világgal megkötni. Szürke „kisfeketéjének” inverze a Margitai Ágira, aki egyébként sugárzó és gyönyörű, adott tejeskávészín kötött pulóver, ami lezserségében szexi, Ana karakteréhez tökéletesen passzoló. Varga Zoltán nem fél a középkorú, a szívfáért messze utazó szerelmes lovagot finoman parodizálva adni."
- Papp Tímea: Nevet, nem nevet,
"A szereplők akkor is bent ülnek a színpadon, ha épp nem vesznek részt a jelenetben. A titokzatos, szexis alsóneműket is, ötletesen, a Lane-t játszó Kováts Adél dobja az asztalra, miközben Virginia és Matilde, a házvezetőnő beszélgetnek kettesben az IKEA-ra emlékeztető fehér bútorok közt. A csipkés fehérneműk vetítik előre a második felvonásban kibontakozó történetet. Charles, a férj beleszeret egy 67 éves rákos betegébe, aki miatt elhagyja feleségét."
- Kovács Rita: A humort halál komolan kell venni,
fotó: jegy.hu
fotó: jegy.hu
A szüleim története a következő.
Azt mondják, hogy az apám volt a legviccesebb ember a falujában. Nem nősült meg egészen hatvanhárom éves koráig, mert nem akart olyan nőt elvenni, aki nem vicces. Azt mondta, megvárja, míg humorban párjára talál.
Egy napon aztán megismerkedett az anyámmal.
Mindig azt mondta: „az anyád… - itt hosszú szünetet tartott – (Matilde hosszú szünetet tart) – … viccesebb, mint én.
Amióta megismerkedtünk, soha egy napot sem töltöttünk külön, mert mindig tudni akartam, mi lesz a következő vicc.”
Apám és anyám sosem néztek egymás szemébe.
Úgy nevettek, mint a hiénák.
Még szeretkezés közben is.
Anyám öreg volt anyának. Sok ajánlatot utasított vissza. Belehalna, mondta, ha nap mint nap olyan vicceken kéne nevetnie,
amelyek nem viccesek.
Szünet.
Azért járok feketében, mert gyászolok. Anyám tavaly meghalt. Hallották már azt a kifejezés, hogy „halálra röhögöm magam”?
Ő pontosan ezt tette. Az orvosok nem tudták megmagyarázni.
Azt mondták, belefulladt a saját nyálába, de igazából nem tudták. Apám egyik viccén nevetett. Egy olyan viccen, amin egy évig gondolkodott, a házassági évfordulójukra találta ki. Mikor az anyám nevettében meghalt, apám főbe lőtte magát.
Én meg idejöttem, takarítani ezt a lakást.
- Matilde, a brazil takarítónő monológja (részlet a darabból)