top of page

William Burroughs-Tom Waits- Robert Wilson

The Black Rider

Kúnos László fordítása

A fotókat Gordon Eszter készítette.

szereplők:

Faláb

Básti Juli

Bertram, erdész
Szarvas József

 


Anne, a felesége
Molnár Piroska

 


Kätchen (a lányuk)

Misurák Tünde

Wilhelm, írnok,Kätchen szerelmese 

Szabó-Kimmel Tamás

Róbert, vadászfiú

Rába Roland

hírnök

Kulka János

vadorzó

Mátyássy Bence

az öreg Kuno

Hollósi Frigyes

nyoszolyólány

Szalay Marianna

alkotók:

zenészek:

 

Bárány Tamás

Darvas Benedek

Hans Van Vliet

Kovács Andor

Kovács Márton

Sebesi Tamás

Zságer-Varga Ákos

zeneivezető:

Kovács Márton

 


korrepetitor:

Komlósi Zsuzsa

rendezőassisztens:

Tüű Zsófia

dramaturg:

Merényi Anna

produkciós vezető:

Lengyel Anna

 

rendező:

Ascher Tamás

 

bemutató:

2009. április 3., Nemzeti Színház

Thomas Alan Waits amerikai énekes-dalszerző, zeneszerző, színész hangja összetéveszthetetlen: egy kritikusa szerint olyan, „mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval."

William S. Burroughs, amerikai író, esszéista, előadóművész. A beat generáció egyik kiemelkedő alakja volt, műveinek nagy része önéletrajzi ihletettségű, sokat merített ópium-függőségének tapasztalataiból.

Robert Wilson, Tom Waits és William Burroughs,

fotó: allenginsberg.org

Robert Wilson amerikai színházi rendező, képzőművész – a mozgás, a díszlet és a jelmez, a zene, a hang és a fény egységes hatására törekszik. Neves progresszív táncosokkal, énekesekkel, zeneszerzőkkel dolgozik együtt Amerikában és Európában egyaránt (Meredith Monk, Philip Glass, Lucinda Childs, Keith Jarret, Laurie Anderson, Tom Waits, Lou Reed stb.).

A Black Rider hazai bemutatója régi adóssága a magyar színháznak. Ascher Tamás tíz éve tervezi, hogy megrendezi a világszerte tomboló sikerrel futó darabot.

"[Burroughs] Néhány évvel a halála előtt megírta a The Black Rider szövegkönyvét, amely nyilvánvaló önéletrajzi elemekre, s önmarcangoló lelkiismeretfurdalására épül. A mű forrása egy német népmese, amelyből Weber A bűvös vadász című operáját írta. Burroughs abszurd, fekete humorral és komikus horror-elemekkel átszőtt variációjának lényege egy fausti paktum, amely az erdész lányába, Kaetchenbe szerelmes írnok (azaz: író), Wilhelm és a sötét hatalmú Faláb között köttetik. Ahhoz, hogy elvehesse Kaetchent, Wilhelmnek bizonyítania kell vadász-tehetségét az erdész papa előtt, ám mivel ez nem tartozik erényei közé, elfogadja az ördögi Faláb (Pegleg) segítségét, aki bűvös golyókat ajándékoz neki, amikkel bármit képes eltalálni. Egyetlen kikötése van csupán, hogy az egyik golyó fölött ő maga, az ördög rendelkezzék – így aztán az esküvőjük napján Wilhelm akaratlanul lelövi ifjú aráját, minek következtében megőrül, s egy lesz az ördög álarcosbálján vonagló többi áldozat között. 1988-ban a markáns látvány- és mozgásvilágáról ismert, világhírű színház- és operarendező, Robert Wilson felkereste a zenei életben szintén unikumnak számító Tom Waitset azzal, hogy készítsenek ebből közösen egy előadást. A közös produkciót először német nyelven (de Waits kikötésének megfelelően a dalait angolul énekelve), Hamburgban mutatták be 1990-ben. Ezután az előadás Európa számos országában színre került, majd angol nyelvű világpremierjére 1998-ban került sor Kanadában, amerikai bemutatója pedig egy évvel később, 1999-ben volt New Yorkban. Ezt követően Tom Waits egy tízéves tilalmat szabott ki az újabb bemutatókra, amely idén járt le, és ennek köszönhetően mutathatták most be Magyarországon is, szcenírozott koncert (azaz felolvasószínház) formájában."

-Bán Zsófia: Ne ingereld az alvó oroszlánt!,

Revizor

fotó: Gordon Eszter

fotó: Gordon Eszter

"A produkció a Nemzeti Színház felolvasószínházi sorozatának keretében jött létre. Ez a - financiális tényezők következtében - mostanában igen népszerű forma gyakorlatilag önálló műfajjá nőtte ki magát. Noha a felolvasószínházi produkcióknak vitathatatlanul fontos szerepe van új vagy kevésbé közismert művek szélesebb közönséggel való megismertetésében, ez a műfaj alapvetően a hiányból építkezik. Amellett, hogy egy ilyen előadás nem kerül repertoárra, így csak kevesen láthatják, a rendezőnek díszlet, jelmez és a színpad egyéb lehetőségei nélkül kell prezentálnia a darabot. Marad a színészi játék, ami viszont egy fokig szintén korlátozott, hiszen nincs minden szereplő teljességgel birtokában szövegnek. És hát szcenírozott koncertről lévén szó, ilyenkor mégiscsak a zenéé a főszerep. Ascher Tamás humorral nyúlt a darabhoz, a groteszk horror-komédiában a színészi játékra igyekezett helyezni a hangsúlyt."

"A szereplők nagy része fekete ruhát hord, arcuk fehérre van maszkírozva, sötétre smin-kelt szemekkel. Faláb sminkje a többi-ekénél feltűnőbb, ő fekete kabátot kapott, egyik kezén piros kesztyűt visel, és termé-szetesen sántikál. Kaetchen pöttyös ruhában jelenik meg, melyet az előadás végén esküvői ruhára cserél. A színészek a játéktér szélén sora-koznak, és az előadás során Faláb kivételével végig a színen vannak. Kevés kellék van: egy piros fémkeret, mely az öreg rokon, Kunó ké-pének megjelenítéséhez szükséges, puskák és egy-egy műmadár, Kaetchen libája és egy fehér galamb. De hasznos kelléknek bizonyul a kot-tatartó is, melyen lehet például lovagolni, a színészek pedig lehetnek döglött szarvasok is."

-Kelemen Orsolya:  Az ördög tölténye,

Ellenfény

fotó: Gordon Eszter

fotó: Gordon Eszter

"Aki hallott már a műről vagy a szerzőkről, annak nem kell magyarázni, miért legendás ez a produkció; aki meg nem, annak legyen most elég annyi, hogy számos szempontból ikonikussá vált figurák produk-ciója volt ez annak idején, amely magába sűrítette mindhárom alkotó külön-külön is mérhetetlenül gaz-dag világát. Kaetchen és Wilhelm mesésen tragikus szerelme abszurd horrorba fordult a kezükben, és a karcos dalokkal, valamint a szereplők tablójával együtt kész lázálom - avagy frenetikus drogtrip. Ascher Tamás rendezése a sokkal visszafogottabb szürreális-groteszk tartományban olvastatja-énekel-teti a darabot; díszlet alig, maszk rendesen, stili-zálás doszt. Jó színészek.

A végeredmény pedig olyasmi, mint a hazai kínai ét-termek: még a jobbak is a föltételezett magyar száj-ízhez vannak igazítva. A szórakoztató, lendületes elő-adás minden ízében a mi nyelvünket beszéli, akárme-nnyit énekelnek benne angolul. Nota bene, a zene a legjobb az egészben: a Kovács Márton vezette zenekar (és benne Kovács Márton látványnak is lehengerlő teljesítménye) előtt Tom Waits is megbillenthetné közismert kalapját..."

-Csáki Judit: Ilyenre készítik,

Magyar Narancs

"Az este fénypontja a vad, erotikus, népszerű komponista Tom Waits, a Kovács Márton vezette zenekar: Bárány Tamás, Darvas Benedek, Hans van Vliet, Kovács Andor, Kovács Márton, Sebesi Tamás, Zságer-Varga Ákos. Mindenekelőtt és mindenek felett pedig Básti Juli. Dongalábbal sántikálva siklik a térben. Égnek mered piros haja. Mosolygós démon. Megnyerő boszorka. Higgadt nyugalommal ártó szellem. Félelmetes, emberen túli erő és stílusparódia. Ének, játék, pantomim célszerű működtetése. Személyiségével megtölti a színpadot.
Szarvas József égnek álló hajú erdész. Csak hangjáról ismerszik meg. Mindig felfedezendő, hogy a színész egyszersmind milyen elragadó énekes színész.

Molnár Piroska biztonságos énekesnő és színész. Számomra legmegkapóbb, amikor puskagolyótól eltaláltan úgy hal színpadi halált, hogy lefittyed szája jobb sarka. Szabó Kimmel Tamás a bűvös vadász. Csupa játékos komolyság, komolytalan rémület, teátrális rajongás, osonás. Gyermeki hit a játékban. Csakúgy Mátyássy Bence, az egyre magabiztosabb ős-ripacs Hollósi Frigyes. Elegáns, finoman szépséges, mulatságos nyoszolyólány Szalay Marianna.

 

Ascher Tamás tipp-topp rendezése kiszabadította a színészek gyermeki játékosságát. Boldog infantilizmussal élik kari-katúráikat a mese erdőben. Rába Roland gonosz manó. Törpe, óriás. Amire csak képzelete hajtja. Dadogó-számai színészi remekek. Manapság ő dadog legelragadóbban szín-házban. (Mellékesen jegyzem meg, hogy Dénes Oszkár a két háború között nemzetközi sikereket dadogott össze.) Hárman állnak egymás mellett a színen. Kettő énekel. Rábának nincs szólama. Mindössze jobbra pillant társaira, és ebben a villanásnyi sandításban benne van minden savanyú színészféltékenység, akarnokság, fedett gyilkos indulat.
A játék a legkomolyabb leleplezés. Ha igazul játszanak."

-MGP: A bűvös vadász,

NOL

fotó: Gordon Eszter

bottom of page