az élet színháza
Che Walker: Kréjzi Láv
Fritz Kater: Heaven
Moisés Kaufman: A Laramie-projekt
A PanoDráma külföldi felolvasószínházi sorozata a POSzT-on
Che Walker: Kréjzi Láv
Billie.....................................................................Kovács Patrícia
Shiv.............................................................................Sárosdi Lilla
Cordelia........................................................................Pető Kata
fordító és dramaturg:
Hárs Anna
rendező:
Bagó Bertalan
kreatív producer:
Lengyel Anna
2011. június 15.,
Művészetek és Irodalom Háza, POSZT
fotó: Tóth László, POSZT
Che Walker,
fotó: London Theater 1
Che Walker színész-rendező Peter Brook-díjas, pergő tempójú és pikáns humorú drámája három londoni lány barátságának tükrében mutatja be a gazdag Notting Hill-i örököslány, Billie szenvedélyes, mindent felforgató szerelmét egy fekete fiú iránt, aki bár ugyanott él, egy, Billie számára addig teljesen ismeretlen világot hoz az életébe.
„A magyar darabok után most három napig külföldi kortárs drámák kerülnek felolvasásra, mégpedig a PanoDráma szervezésében. Első alkalommal Ché Walker: Krézi láv című drámáját hallhattuk (fordította Hárs Anna, aki egyben a dramaturg is volt, rendezte Bagó Bertalan). Igazi női darab a Krézi láv, három barátnő beszélgetését halljuk, hol az egyikük monológját kommentálja a másik kettő,
hol kettőjük dialógusát a harmadik, és így, a néző-pontok között folyamatosan ugrálva a 45 perces játékidő alatt is kirajzolódik a három karakter, köszönhetően a három színésznő (Kovács Patrícia, Sárosdi Lilla és Pető Kata) a felolvasószínházban megszokottnál messze jobban kidolgozott játékának.”
Turbuly Lilla: POSZT 7. nap,
fotó: Tóth László, POSZT
fotók: Tóth László, POSZT
Fritz Kater:
Heaven
Königsforst, pszichiáter......................................Bezerédi Zoltán
Helga, a felesége.....................................................Csákányi Eszter
Robert, életművész...................................................Herczeg Tamás
Simone, Anderst szereti........................................Szandtner Anna
Sarah, Helga és Königsforst lánya....................Szamosi Zsófi
Anders................................................................................Bánki Gergely
fordító és dramaturg:
Garai Judit
rendező:
Forgách András
kreatív producer:
Lengyel Anna
2011. június 16., Művészetek Háza, POSZT
fotó: Tóth László, POSZT
A magyar fordításban korábban sosem szereplő Fritz Kater drámái elismert és különleges színfoltjai a kortárs német drámairodalomnak. Az írói név Armin Petrast, a berlini Maxim Gorki Theater vezetőjét rejti. Két külön életrajz, két külön személyiség, egy író és egy rendező egy testben, egy zseniben. A 2007-ben az év előadásaként kitüntetett és azóta számtalan fesztiválon nagy sikert arató Heaven
(a tristan-hoz) című darabjában az író az Élet, a Szerelem és a Halál központba állításával követni kívánja a nagy mester, Wagner, Trisztán-zenedrámáját.
„A délutáni felolvasószínház egy német szerző magyarországi debütálását is jelentette egyben. Fritz Kater azonban nem csak drámaíróként ismeretes hazájában is, hanem a berlini Maxim Gorki Theater vezetőjeként is. Igaz, ott Armin Petrasként szerepel, így kívánva elválasz-tani kétféle identitását. Heaven című darabját Garai Judit fordította magyarra, és Forgách András rendezte, aki egyben a narrátori szerepet is magára vállalta. A Csákányi Eszter és Bezerédi Zoltán alakította házaspár még az NDK-ban élte le élete első felét. A férj pszichiáter, az asszony munkáját vesztett laboráns, és éppen költözni készülnek. Talán csak egy másik kerületbe, gondolhatnánk, de aztán úgy tűnik, hogy inkább a címben jelzett másvilágra. Kapcsolatukat jól jellemzi az a párbeszéd, amikor a férj Marxról szónokol, feleségét viszont jobban érdekli „a kolbászos vagy a sajtos zsömlét kéred” dilemma. Házasságuk banalitására azonban az író rávetíti Trisztán és Izolda történetét. A másik szál a férj egyik pácienséhez, a szintén öngyilkossági késztetésekkel küzdő Simone-hoz – Szandtner Anna játszotta – kapcsolódik, de felidéződik egy Marietta Blau nevű tudósnak, a kozmikus sugárzás feltalálójának a története is. „Az ember egy pillanat alatt lesodródik a szerelem sakktáblájáról” – mondta a darab-beli pszichiáter páciensének, nem minden szándékosság nélkül, én meg, bevallom, néhány ponton úgy éreztem, hogy nem értem a drámaíró egyik vagy másik (sakk)húzását, de a darabban emlegetett „rohadt germán vasárnapok” hangulat egész ismerősnek tűnt.”
Turbuly Lilla: POSZT 8. nap,
fotó: Tóth László, POSZT
fotók: Tóth László, POSZT
Moisés Kaufman és a Tectonic Theater:
A Laramie-projekt
szereplők:
Bezerédi Zoltán
Bánki Gergely
Bartsch Kata
Herczeg Tamás
Szamosi Zsófi
Urbanovits Krisztina
fordító:
Merényi Anna
kreatív producer és rendező:
Lengyel Anna
2011. június 17., Művészetek Háza, POSZT
Moisés Kaufman
1998-ban egy Laramie nevű kisvárosban, Wyoming államban, agyonverték Matthew Shepardot, egy húszas éveiben járó fiatalembert, akinek egyetlen bűne az volt, hogy meleg. Támadója két hasonló korú egyetemi diák volt, aki félholtan hagyta hátra áldozatát egy kerítéshez kikötözve. Két nappal később Shepard belehalt sérüléseibe. A sokszoros díjnyertes amerikai drámaíró-rendező Moisés Kaufman társulatával Laramie-be utazott interjúzni. A verbatim színházi darab másfél év számos látogatásának interjúiból és tárgyalási jegyzőkönyveiből készült és elnyerte a 2001-es év legjobb drámájának díját. Esete, a szülők kampánya és az a színdarab kiemelt szerepet játszott a homofóbia társadalmi feldolgozásában az Egyesült Államokban. 2009-ben az amerikai kongresszus kidolgozta és megszavazta a Matthew Shepard and James Byrd Jr. Hate Crimes Prevention Act-nek nevezett törvényjavaslatát, mely a homofóbiát is a gyűlöletbűncselekmények közi emelte. Barack Obama 2009 október 29-én szentesítette a törvényt aláírásával. (Stout, David: House Passes Hate-Crimes Bill, The New York Times, 2009.04.29,) 2015. június 26-a óta az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának mérföldkőnek számító döntése nyomán mind az 50 államban törvénnyé lett az azonos neműek házassága. (Adam Liptak: Supreme Court Ruling Makes Same-Sex Marriage a Right Nationwide, The New York Times) A Laramie-projekt máig a második leggyakrabban játszott amerikai dráma az Egyesült Államokban.
Matthew Shephard,
a homofób merénylet áldozata
fotó: Tóth László, POSZT
„Az utolsó felolvasószínházi előadás egy az előző napokéhoz képest új műfajjal, a dokumentumdrámával bővítette a kínálatot. Moisés Kaufman A Laramie-projekt című darabja egy 1998-as bűntényt dolgoz fel az eredeti dokumentumok felhasználásával, ráadásul úgy, hogy a dokudráma szabályai szerint a szövegeket a szerző egyáltalán nem stilizálta. Merényi Anna, a PanoDráma vezetője és egyben a darab fordítója a bevezetőben szinte szabadkozva jegyezte meg, hogy sokaknak ez talán nem is lesz igazi színház, pedig semmi oka nem volt erre, sőt, az idei felolvasószínházi előadások közül – számomra legalábbis – messze ez volt a legemlékezetesebb. A bűntény egy Wyoming állambeli kisvárosban, Laramie-ben történt, ahol két fiatal férfi félig agyonvert, majd kikötözve sorsára hagyott egy alig huszonegy éves meleg fiút. A darabban megszólalnak az elkövetők, az áldozat családtagjai, barátai és mindazok, akik valamiképpen a bűncselekmény tanúivá vagy következményeinek szemlélőivé váltak."
„Az előadás során kivetítették a róluk készült fényképeket is, és ezeket látva az embernek az a határozott benyomása támadt, hogy Lombrosónak valamiféle igazsága mégiscsak lehetett, amikor összefüggéseket vélt felfedezni arc és jellem között. Ráadásul ezek a képek a maguk valóságos-ságával azt is folyamatosan tudatosították, hogy itt sajnos nem képzelt események szorítják el az ember torkát.
fotó: Tóth László, POSZT
fotó: Tóth László, POSZT
A rendőrségi-bírósági jegyzőkönyvekből, sajtó-hírekből és a szereplők vallomásaiból összeállított szöveg valódi drámai szövetté állt össze, és meggyőző bizonyíté-kát adta annak, hogy egy megtörtént esemény irodalmi-színházi feldolgozásának a dokudráma is reális alterna-tívája lehet. (Érdekes, hogy a nézők pár nappal korábban egy hasonlóan súlyos bűncselekményteljesen más megközelíté-sére, irodalmi továbbgondolására is példát láthattak Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darab-jában.) A színészi megszólalások közül feltétlenül ki kell emelni Bezerédi Zoltán bigott lelkészét, és a meggyilkolt fiú édesapjának szintén általa előadott monológját.”
-Turbuly Lilla: POSZT 9. nap,
"A familiárisan csengő, stilizálatlan szövegek adta valódiságot a szerző kevés eszközzel izgalmas történetté és legalább ennyire izgalmas kérdéssé teszi. A darabban a helyiek, rokonok, barátok és egyházfik beszédes megszólalásai során lassan összeáll egy békés, teljesen hétköznapi település képe (akár még Pécs is lehetne), ahol „ilyesmi nem szokott történni”, de – ez az eset mégis megtörtént. S ennek – az elhangzó dokumentumok alapján – éppen a hétköznapisága a legijesztőbb… Kaufman a szó klasszikus értelmében teszi drámává, történéssé ezt a beszédfolyamot, amely kifejezéseiben önmagában is önleleplező, és a világunkat, ahol pontosan az történik, amit mindennapjainkban látunk történni magunk körül. Ez a megmutatás azonban úgy válik darabjában a legszigorúbban önmagunknak feltett kérdéssé, hogy eközben sem nem közhelyes, sem nem banális. (Sem a tényleges történések, sem a szerzői szöveg.)"
a homofób gyilkosok: Aaron McKinney és
Matthew Henderson
a kerítés, ahova gyilkosai kikötözték Matthewt, mielőtt agyonverték
A darab végén még valamiféle kiutat is megcsillantott a szerző, az áldozat apjának a tettét bűnként fel nem ismerő egyik tetteshez szóló beszédével, ám a kérdést ezzel jól érezhetően senki nem úszta meg. A szerzői eszközök visszafogottságához illeszkedve, Merényi Anna rendezése sem ötletkavalkád, csupán néhány ötlet, ám ezek az ötletek minden esetben hozzászóltak a szöveghez. Az egymás mellé sorbaállított szereplők, akik ütemes egymásután olvassák szövegeiket a kottaálványon elhelyezett szövegkönyvekből, a háttérben vetített fényképek a valódi arcokról és helyszínekről, és „az Úr gyűlölete tiszta!” jellegű gondolkodásmód néhány lelkészének térbeli előrehozatalával Merényi éppen olyan világosan beszél, mint a szerző."
-Török Ákos: A Laramie-projekt,
7óra7
