top of page

Che Walker: Kréjzi Láv

​

Fritz Kater: Heaven

​

Moisés Kaufman: A Laramie-projekt

​

​

​

​

A PanoDráma külföldi felolvasószínházi sorozata a POSzT-on

Che Walker: Kréjzi Láv

​

​

Billie.....................................................................Kovács Patrícia

Shiv.............................................................................Sárosdi Lilla

Cordelia........................................................................Pető Kata

​

fordító és dramaturg:

Hárs Anna

​

rendező:

Bagó Bertalan

​

kreatív producer:

Lengyel Anna

​

​

​

2011. június 15.,

Művészetek és Irodalom Háza, POSZT

fotó: Tóth László, POSZT

Che Walker,

fotó: London Theater 1

Che Walker színész-rendezÅ‘ Peter Brook-díjas, pergÅ‘ tempójú és pikáns humorú drámája három londoni lány barátságának tükrében mutatja be a gazdag Notting Hill-i örököslány, Billie szenvedélyes, mindent felforgató szerelmét egy fekete fiú iránt, aki bár ugyanott él, egy, Billie számára addig teljesen ismeretlen világot hoz az életébe.

A magyar darabok után most három napig külföldi kortárs drámák kerülnek felolvasásra, mégpedig a PanoDráma szervezésében. ElsÅ‘ alkalommal Ché Walker:  Krézi láv című drámáját hallhattuk (fordította Hárs Anna, aki egyben a dramaturg is volt, rendezte Bagó Bertalan). Igazi nÅ‘i darab a Krézi láv, három barátnÅ‘ beszélgetését halljuk, hol az egyikük monológját kommentálja a másik kettÅ‘,

hol kettÅ‘jük dialógusát a harmadik, és így, a nézÅ‘-pontok között folyamatosan ugrálva a 45 perces játékidÅ‘ alatt is kirajzolódik a három karakter, köszönhetÅ‘en a három színésznÅ‘ (Kovács Patrícia, Sárosdi Lilla és PetÅ‘ Kata) a felolvasószínházban megszokottnál messze jobban kidolgozott játékának.”

​

Turbuly Lilla: POSZT 7. nap,

szinhaz.hu

fotó: Tóth László, POSZT

fotók: Tóth László, POSZT

Fritz Kater:

Heaven

​

​

Königsforst, pszichiáter......................................Bezerédi Zoltán

Helga, a felesége.....................................................Csákányi Eszter

Robert, életművész...................................................Herczeg Tamás

Simone, Anderst szereti........................................Szandtner Anna

Sarah, Helga és Königsforst lánya....................Szamosi Zsófi

Anders................................................................................Bánki Gergely

​

 

fordító és dramaturg:

Garai Judit 

​

rendező:

Forgách András

​

​

kreatív producer:

Lengyel Anna

​

​

2011. június 16., Művészetek Háza, POSZT

fotó: Tóth László, POSZT

A magyar fordításban korábban sosem szereplÅ‘ Fritz Kater drámái elismert és különleges színfoltjai a kortárs német drámairodalomnak. Az írói név Armin Petrast, a berlini Maxim Gorki Theater vezetÅ‘jét rejti. Két külön életrajz, két külön személyiség, egy író és egy rendezÅ‘ egy testben, egy zseniben. A 2007-ben az év elÅ‘adásaként kitüntetett és azóta számtalan fesztiválon nagy sikert arató Heaven

(a tristan-hoz) című darabjában az író az Élet, a Szerelem és a Halál központba állításával követni kívánja a nagy mester, Wagner, Trisztán-zenedrámáját.

A délutáni felolvasószínház egy német szerzÅ‘ magyarországi debütálását is jelentette egyben. Fritz Kater azonban nem csak drámaíróként ismeretes hazájában is, hanem a berlini Maxim Gorki Theater vezetÅ‘jeként is. Igaz, ott Armin Petrasként szerepel, így kívánva elválasz-tani kétféle identitását. Heaven című darabját Garai Judit fordította magyarra, és Forgách András rendezte, aki egyben a narrátori szerepet is magára vállalta. A Csákányi Eszter és Bezerédi Zoltán alakította házaspár még az NDK-ban élte le élete elsÅ‘ felét. A férj pszichiáter, az asszony munkáját vesztett laboráns, és éppen költözni készülnek. Talán csak egy másik kerületbe, gondolhatnánk, de aztán úgy tűnik, hogy inkább a címben jelzett másvilágra. Kapcsolatukat jól jellemzi az a párbeszéd, amikor a férj Marxról szónokol, feleségét viszont jobban érdekli „a kolbászos vagy a sajtos zsömlét kéred” dilemma. Házasságuk banalitására azonban az író rávetíti Trisztán és Izolda történetét. A másik szál a férj egyik pácienséhez, a szintén öngyilkossági késztetésekkel küzdÅ‘ Simone-hoz – Szandtner Anna játszotta – kapcsolódik, de felidézÅ‘dik egy Marietta Blau nevű tudósnak, a kozmikus sugárzás feltalálójának a története is. „Az ember egy pillanat alatt lesodródik a szerelem sakktáblájáról” – mondta a darab-beli pszichiáter páciensének, nem minden szándékosság nélkül, én meg, bevallom, néhány ponton úgy éreztem, hogy nem értem a drámaíró egyik vagy másik (sakk)húzását, de a darabban emlegetett „rohadt germán vasárnapok” hangulat egész ismerÅ‘snek tűnt.”

​

Turbuly Lilla: POSZT 8. nap,

szinhaz.hu

fotó: Tóth László, POSZT

fotók: Tóth László, POSZT

Moisés Kaufman és a Tectonic Theater:

A Laramie-projekt

​

​

szereplők:

Bezerédi Zoltán

Bánki Gergely

Bartsch Kata

Herczeg Tamás

Szamosi Zsófi

Urbanovits Krisztina​

 

fordító:

Merényi Anna 

​

​

kreatív producer és rendezÅ‘:

Lengyel Anna

​

​

2011. június 17., Művészetek Háza, POSZT

Moisés Kaufman

1998-ban egy Laramie nevű kisvárosban, Wyoming államban, agyonverték Matthew Shepardot, egy húszas éveiben járó fiatalembert, akinek egyetlen bűne az volt, hogy meleg. Támadója két hasonló korú egyetemi diák volt, aki félholtan hagyta hátra áldozatát egy kerítéshez kikötözve. Két nappal késÅ‘bb Shepard belehalt sérüléseibe. A sokszoros díjnyertes amerikai drámaíró-rendezÅ‘ Moisés Kaufman társulatával Laramie-be utazott interjúzni. A verbatim színházi darab másfél év számos látogatásának interjúiból és tárgyalási jegyzÅ‘könyveibÅ‘l készült és elnyerte a 2001-es év legjobb drámájának díját. Esete, a szülÅ‘k kampánya és az a színdarab kiemelt szerepet játszott a homofóbia társadalmi feldolgozásában az Egyesült Államokban. 2009-ben az amerikai kongresszus kidolgozta és megszavazta a Matthew Shepard and James Byrd Jr. Hate Crimes Prevention Act-nek nevezett törvényjavaslatát, mely a homofóbiát is a gyűlöletbűncselekmények közi emelte. Barack Obama 2009 október 29-én szentesítette a törvényt aláírásával. (Stout, David: House Passes Hate-Crimes Bill, The New York Times, 2009.04.29,) 2015. június 26-a óta az Egyesült Államok LegfelsÅ‘bb Bíróságának mérföldkÅ‘nek számító döntése nyomán mind az 50 államban törvénnyé lett az azonos neműek házassága. (Adam Liptak: Supreme Court Ruling Makes Same-Sex Marriage a Right Nationwide, The New York Times) A Laramie-projekt máig a második leggyakrabban játszott amerikai dráma az Egyesült Államokban.

Matthew Shephard,

a homofób merénylet áldozata

fotó: Tóth László, POSZT

Az utolsó felolvasószínházi elÅ‘adás egy az elÅ‘zÅ‘ napokéhoz képest új műfajjal, a dokumentumdrámával bÅ‘vítette a kínálatot. Moisés Kaufman A Laramie-projekt című darabja egy 1998-as bűntényt dolgoz fel az eredeti dokumentumok felhasználásával, ráadásul úgy, hogy a dokudráma szabályai szerint a szövegeket a szerzÅ‘ egyáltalán nem stilizálta. Merényi Anna, a PanoDráma vezetÅ‘je és egyben a darab fordítója a bevezetÅ‘ben szinte szabadkozva jegyezte meg, hogy sokaknak ez talán nem is lesz igazi színház, pedig semmi oka nem volt erre, sÅ‘t, az idei felolvasószínházi elÅ‘adások közül – számomra legalábbis – messze ez volt a legemlékezetesebb. A bűntény egy Wyoming állambeli kisvárosban, Laramie-ben történt, ahol két fiatal férfi félig agyonvert, majd kikötözve sorsára hagyott egy alig huszonegy éves meleg fiút. A darabban megszólalnak az elkövetÅ‘k, az áldozat családtagjai, barátai és mindazok, akik valamiképpen a bűncselekmény tanúivá vagy következményeinek szemlélÅ‘ivé váltak."

Az elÅ‘adás során kivetítették a róluk készült fényképeket is, és ezeket látva az embernek az a határozott benyomása támadt, hogy Lombrosónak valamiféle igazsága mégiscsak lehetett, amikor összefüggéseket vélt felfedezni arc és jellem között. Ráadásul ezek a képek a maguk valóságos-ságával azt is folyamatosan tudatosították, hogy itt sajnos nem képzelt események szorítják el az ember torkát.

fotó: Tóth László, POSZT

fotó: Tóth László, POSZT

A rendÅ‘rségi-bírósági jegyzÅ‘könyvekbÅ‘l, sajtó-hírekbÅ‘l és a szereplÅ‘k vallomásaiból összeállított szöveg valódi drámai szövetté állt össze, és meggyÅ‘zÅ‘ bizonyíté-kát adta annak, hogy egy megtörtént esemény irodalmi-színházi feldolgozásának a dokudráma is reális alterna-tívája lehet. (Érdekes, hogy a nézÅ‘k pár nappal korábban egy hasonlóan súlyos bűncselekményteljesen más megközelíté-sére, irodalmi továbbgondolására is példát láthattak Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darab-jában.) A színészi megszólalások közül feltétlenül ki kell emelni Bezerédi Zoltán bigott lelkészét, és a meggyilkolt fiú édesapjának szintén általa elÅ‘adott monológját.”

​

-Turbuly Lilla: POSZT 9. nap,

szinhaz.hu

"A familiárisan csengÅ‘, stilizálatlan szövegek adta valódiságot a szerzÅ‘ kevés eszközzel izgalmas történetté és legalább ennyire izgalmas kérdéssé teszi. A darabban a helyiek, rokonok, barátok és egyházfik beszédes megszólalásai során lassan összeáll egy békés, teljesen hétköznapi település képe (akár még Pécs is lehetne), ahol „ilyesmi nem szokott történni”, de – ez az eset mégis megtörtént. S ennek – az elhangzó dokumentumok alapján – éppen a hétköznapisága a legijesztÅ‘bb… Kaufman a szó klasszikus értelmében teszi drámává, történéssé ezt a beszédfolyamot, amely kifejezéseiben önmagában is önleleplezÅ‘, és a világunkat, ahol pontosan az történik, amit mindennapjainkban látunk történni magunk körül. Ez a megmutatás azonban úgy válik darabjában a legszigorúbban önmagunknak feltett kérdéssé, hogy eközben sem nem közhelyes, sem nem banális. (Sem a tényleges történések, sem a szerzÅ‘i szöveg.)"

a homofób gyilkosok: Aaron McKinney és

Matthew Henderson

a kerítés, ahova gyilkosai kikötözték Matthewt, mielÅ‘tt agyonverték

A darab végén még valamiféle kiutat is megcsillantott a szerzÅ‘, az áldozat apjának a tettét bűnként fel nem ismerÅ‘ egyik tetteshez szóló beszédével, ám a kérdést ezzel jól érezhetÅ‘en senki nem úszta meg. A szerzÅ‘i eszközök visszafogottságához illeszkedve, Merényi Anna rendezése sem ötletkavalkád, csupán néhány ötlet, ám ezek az ötletek minden esetben hozzászóltak a szöveghez. Az egymás mellé sorbaállított szereplÅ‘k, akik ütemes egymásután olvassák szövegeiket a kottaálványon elhelyezett szövegkönyvekbÅ‘l, a háttérben vetített fényképek a valódi arcokról és helyszínekrÅ‘l, és „az Úr gyűlölete tiszta!” jellegű gondolkodásmód néhány lelkészének térbeli elÅ‘rehozatalával Merényi éppen olyan világosan beszél, mint a szerzÅ‘."

​

-Török Ákos: A Laramie-projekt,

7óra7

bottom of page