az élet színháza
Philipp K. Dick és Jay Scheib: Untitled Mars / Mars cím nélkül
a Performance Space 122, a PanoDráma és a Pont Műhely produkciója
szereplők:
Mannie
Natalie Thomas
Jackie
Tanya Selvaratnam
Sylvere
Keszég László
Arnie
Caleb Hammond
Anne Esterházy
April Sweeney
Doreen
Gryllus Dorka
Norbert (Heliogabalus)
Vajna Balázs
ősbemutató:
2008. április, Performance Space 122, USA
alkotók:
tervezők:
Peter Ksander (díszet)
Oana Botez-Ban (jelmez)
Miranda Hardy (világítás)
asszisztensek:
Andreea Mincic (díszlet)
Abby Walton (jelmez)
Adam Saucy (világítás)
hang:
Catherine McCurry
videó:
Buk Miklós és Vajna Balázs
kutatás:
Hui Ying Wen
magyarországi producer:
Merényi Anna
koncepció és rendező:
Jay Scheib
európai bemutató:
2008. november 28., Nemzeti Színház
Előadásunk gerincét egyfelől Philip K. Dick Időugrás a Marson című 1964-es, az elképzelt Marson játszódó regénye adja. Másfelől az MIT fizikus és kutató hallgatóival s professzoraival illetve magyar kollégáikkal készült - már harminc órányi anyagnál gazdagabb - interjúk. Az előadásban élő kapcsolásban jelentkezik az MTI Mars-kutató csoportjából Zarah Kahn és Phillip Cunio.
Tudomány kontra fikció - ez a témája az amerikai-magyar koprodukcióban készülő előadásnak, A Mars cím nélkül magyar és amerikai színházművészek és intézmények közötti földrajzi határokat és műfajokat feszegető koprodukció, melynek során Jay Scheib és Merényi Anna, illetve a Pont Műhellyel két budapesti produkció után először készített előadást az Egyesült Államokban. Eredeti hely-színén, a rangos New York-i Performance Space 122-ban három hétig volt műsoron az Untitled Mars.
fotó: jayscheib.org
Az elmúlt öt évben az egyik legsikeresebb fiatal amerikai rendező, Jay Scheib munkáiban transz-diszciplináris műfajokra összpontosított. Össz-művészeti színházában különlegesen fontos sze-repet játszanak európai tapasztalatai, ahogyan amerikai gyökerei is. A fiatal rendező két európai színművészeti egyetem állandó vendégoktatója (a legendás salzburgi Mozarteum és a norvég Fredrikstadi, többek között Robert Wilson és Anna Viebrock nevével fémjelzett Színművészeti Főiskola), továbbá az MIT docense. Évente többször rendez európai színházakban, köztük a berlini Volksbühnén, a Saarbrückeni Staatstheaterben, de Belgrádban és Bolognában éppúgy visszatérő vendég, mint New Yorkban és Bostonban.
A Merényi Anna dramaturg közvetítésével létrejött magyarországi munkái során a Pont Műhellyel, illetve a Krétakör Színházzal két élő film-színházat állított szín-padra. Utóbbi eredménye volt az idén a New York-i Public Theaterben nagy sikerrel játszott This Place is a Desert, melynek első kreatív workshopja a Krétakörben volt 2003-ban illetve a 2005-ben a Trafóban be-mutatott Sötétség hatalma többek között olyan szereplőkkel mint Pogány Judit és Scherer Péter ill. a Pont Műhelyt vezető ismert magyar rendező, Keszég László.
A magyar színházi hagyományok tükrében még mindig szinte forradalminak ható színpadi nyelvezete és látványvilága, a térre való különös érzékenysége, a magyar abszurd hagyományaival ötvözve mindig egyedi és izgalmas eredményt hozott. A közönség és a kritikusok egyaránt nagyra tartják munkáit.
Az előadás díszlettervéért Peter Ksander elnyerte a rangos Obie-díjat, továbbá őt ill. a jelmeztervező Oana Botez-Bant jelölték a Henry Hewes tervezői díjra.
"Ha eddig nem lettünk volna birtokában ezeknek az információknak, minderről tudomást szerezhetünk az előadásból. A helyszín ugyanis a sivatagi bázis „másolata”. Pontosabban: a három-osztatú színtér egyik oldalán a henger alakú, lábakon álló, fehér lakóegység kicsinyített, felfújható „játék-verzióját” látjuk; innen lépnek ki a szereplők a köztes térbe, amely Mars-felvételeknek a háttérvászonra vetített képeivel a terepjárást szimulálja, máskor viszont a lakó-egység egy-egy szobája (többnyire a nappali) „terjesztődik ki” ebbe a helyiségbe; míg a tér másik oldalán látható szoba tárgyalóként, orvosi szobaként, zuhanyzóként vagy hálószobaként is funkcionál. Mindenütt kamerákat szereltek fel, melyek a párhuzamosan zajló jelenetek közelijét nagyítják ki a középen elhelyezett vászonra. A díszlet részét képezi még egy pult, amelynél egy technikus folyamatos ügyeletet tart, hogy minden effekt összehangoltan működjön, ugyanakkor ez az asztal válik az emberi kommunikáció és kapcso-lattartás szimbolikus jelentőségű helyévé: az itt elhelyezett kamerákhoz ülnek le a szereplők, amikor videóüzenetet küldenek egymásnak és földi rokonaiknak, ez a tárgyaló-számítógép-étkező asztal, innen kapcsolják az előadás jelen-idejébe a Mars-szimuláló expedícióban résztvett magyar kutatót „élő” videó-interjúra, de ez az asztal jelöli ki (mintegy egy helyre sűrítve az elképzelt bolygóközi távolságot) a mindent látó földi ellenőrző csoportot, és ezáltal a mi nézői szerepünket is."
-Miklós Melánia: Mars értelem nélkül, Revizor
"Using live video feeds and editing software to create the illusion of walking on the Martian surface, Scheib masterfully blends high-tech effects with his performers, who wrestle and simulate sex with gusto. (He himself appears, quizzing real scientists about space exploration via Skype linkup.) Even though the message—wherever we humans go, we’ll bring our problems—is old as Ray Bradbury, at least the vehicle is super space age."
- David Cote: Untitled Mars: This Title May Change, Timeout New York
A fotókat Kati Strahl és Justin Bernhaut készítette.
fotó: Szkárossy Zsuzsa
"There may be some sort of plot to follow, but the intentionally confused acting by a talented international cast keeps it from being obvious; the entire performance feels as if it might have sprouted organically in some creative hothouse. As soon as we start to slip into the passive role of an audience, however, Scheib jolts us out of it. When one character begins to play Mozart or another records a message, a loud vibrating noise erupts and destroys any somnolence. As characters' story lines and motivations appear credible, Scheib exposes the fakery of the entire production — reminding us that this is a poor simulation of another inadequate simulation. It's this characteristic that seems to define Scheib's vision as a sort of theatre of the psychotic."
-Jery Portwood: Untitled Mars (This Title May Change), Backstage
Akik az előadást lehetővé tették: Ensemble Studio Theatre/Alfred P. Sloan Foundation Project For New Plays on Science & Technology; The Trust for Mutual Understanding; a New York-i Magyar Kulturális Központ; a Német-Magyar Ipar és Kereskedelmi Kamara; A Gertrude Stein Repertory Company; a Swing Space, a Lower Manhattan Kulturális Tanács programja, melyet támogat a Szeptember 11-e Alapítvány és a Capstone Equities.
Külön köszönet Dernovits Lászlónak, Fancsikai Péternek, Vallejo Gantnernek, a Mars Societynek, Lisa Messerinek, Shoshana Polancónak, Kenneth Rorabacknak, Janet Sonenbergnek és az MIT Zene és Színház Karának.