az élet színháza
Peter Weiss
A vizsgálat
Vas István fordítása
A PanoDráma és a Nemzeti Színház felolvasószínházi estje a Dutch Jewish Humanitarian Fund támogatásával
előadják:
Alföldi Róbert
Básti Juli
Bezerédi Zoltán
Csákányi Eszter
Mácsai Pál
Máté Gábor
Molnár Piroska
Nagy Zsolt
Szamosi Zsófia
kutatóasszisztens:
Szalóki Ági
dramaturgasszisztens:
Gábor Sára
dramaturgia:
Garai Judit
rendezőasszisztens:
Herpai Rita
színpadra állította:
Lengyel Anna
bemutató:
2013. április 16.,
Nemzeti Színház
"A vizsgálat (1965) ősbemutatójának estéjén az NSZK több városában neofasiszta tüntetők követelték a darab betiltását, és maga Franz Josef Strauss is élesen bírálta a szerzőt, akit (a nyugatberlini előadás rendezőjével, Piscatorral együtt) ismeretlen telefonálók merénylettel fenyegettek meg.
A botrány a sikernek is mércéje. Mert Weiss a Brecht utáni német színháznak nemcsak a legbotrányosabb, de a legsikeresebb szerzője is: 1982-ben bekövetkezett haláláig német nyelvterületen darabjainak összesen 2284 előadása volt, és a nyugatnémet drámairodalom e svéd állampolgár darabjaival került először a nemzetközi színházi élet érdeklődésének homlokterébe. A figyelem persze ma már korántsem csak az ő darabjaira irányul – de a robbanás, amelyet a Marat/Sade 1964-68 bemutatói az európai színház világában előidéztek, a legváltozatosabb irányzatok, kísérletek előtt nyitotta meg az utat.
Péter Weiss 1916-ban született Berlin mellett. Apja textilgyáros, az Osztrák-Magyar Monarchia polgára, anyja svájci származású színésznő, aki Max Reinhardttal is együtt dolgozott. 1918 után az apa, és vele együtt fia, felveszi a cseh állampolgárságot, és előbb Brémába, majd Berlinbe költözik. 1934-ben az apa zsidó származása miatt a család kénytelen elhagyni Németországot, és Londonba költöznek. Péter Weiss nem hajlandó belépni az üzleti világba, hanem – a későbbi pályáját is meghatározó családi konfliktusok terhével – a prágai képzőművészeti főiskolára iratkozik be. 1939-ben Svédországban telepedik le, és 1945-től haláláig svéd állampolgár marad, anélkül, hogy Svédországot – vagy bármelyik más országot – hazájának vallaná (…)."
-Földényi F. László
A jeles német szerzőt, akit Magyarországon leginkább Marat/Sade darabjáról ismernek - mely Ács János rendezésében és a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában bejárta a világot és sikerei révén jelentős mértékben hozzájárult a cenzúra lazulásához - hazájában talán leginkább A vizsgálat című műve alapján tartja számon a művelt átlagpolgár.
A frankfurti auschwitzi per jegyzőkönyvéből készült dokumentumdrámát 1965-ben 14 német színház mutatta be ugyanazon az estén Keleten és Nyugaton is, s az ősbemutatóval egy pillanatban hangzott fel a szöveg angol fordításban a Royal Shakespeare Companyban is. Az Auschwitz borzalmait, a hatmillió zsidó kiirtásának fázisait dokumentarista hűséggel, ugyanakkor emelkedett költői formában bemutató mű kardinális szerepet játszott Németország történelmi múltfeldolgozásában, a modern Európa eredendő bűnével való szembenézésben.
Szomorú tény, hogy Magyarországon ez a szembenézés máig nem történt meg igazán, aminek egyenes következménye a mai szélsőjobb Európában szinte páratlan térnyerése, a rasszizmus már nem csak szavakban, hanem gyilkos tettekben is megnyilvánuló tombolása, s a többségi társadalom javának mély, cinkos hallgatása.
Peter Weiss
“Minél jobban törekszik a színpad, hogy a külső valóságot tükrözze, annál inkább illuzionisztikus színházzá válik, és ily módon valótlanná. A színpadnak megvan a maga valósága, és az általa keltett benyomás akkor a legvalóságosabb, ha teljes mértékben ennek a valóságnak a törvényeihez igazodik. E törvéyek kiindulópontj amidnig ugyanaz: ez itt színpad, és amit most önöknek előadunk, az a mi ügyünk.”
-Peter Weiss
Peter Weiss feleségével, a díszletervező Gunilla Palmstiernával és Ingmar Bergmannal, aki épp A vizsgálatot rendezi 1965-ben
A dokumentumszínházi előadásairól ismert független teátrum, a PanoDráma a holokauszt emléknapján, 2o13. április 16-án a Nemzeti Színházzal együttműködésben a nagyszínpadon mutatja be az itthon rendkívül ritkán játszott művet egyszeri alkalommal felolvasószínházi formában mindkét színház művészeinek részvételével.
A produkcióhoz színész-igazgatóik révén csatlakozik a Katona József Színház és az Örkény Színház is.
“A verbatim műfajnak pedig az egyik legfontosabb, klasszikus példája A vizsgálat. Ez a darab a német történelemben rendkívül fontos szerepet játszott. Részben ennek köszönhető, hogy a németek - akiket a huszadik század legsúlyosabb bűne terhel, amelyben azonban sok más nemzet is cinkos volt - kezelik legjobban ezt az egész problémakört. Ők valóban szembenéznek a múlttal. Náluk a nemzeti alaptanterv kiemelt fejezete elemi iskolától az egyetem végéig megtanulni, hogy mi történt pontosan. Kiskamasz kortól látják a diákok az iszonyatos faji alapon elrendelt emberirtásnak, a zsidók, melegek, cigányok és kommunisták módszeres kiirtásának megkérdő-jelezhetetlen dokumentumait. Ez a módszer a garancia arra, hogy bár Németországban is vannak újfasiszták, neonácik, de hogy az ilyen gondolkodás szalonképtelen, az az első pillanattól evidens. Nincs olyan kormány, amelyik azonnal és keményen és egyértelműen ne határolódna el tőle, ne ítélné el. Ebben rejlik szerintem a megoldás kulcsa, és ezt nekünk sürgősen el kell tanulnunk a németektől. Arról is meg vagyok győződve, hogy ezek a szörnyű rasszista gyilkosságok a cigányok ellen, illetve a Magyarországon sajnos jelenleg nagyon erősen jellemző rasszizmus egyik fő oka, hogy a saját múltunkkal nem nézünk szembe. Igenis el kell mondani, hogy Magyarország a németek szövetségese volt a háborúban, Magyarország fasiszta ország volt, és hogy szűk két hónap alatt 600000 zsidót sikerült deportálni a náciknak, vagyis Magyarországon hatékonyabbak voltak mint bárhol. Márpedig ehhez sajnos az kellett, hogy sok magyar – természetesen nem mindenki – segítse őket. Ezek olyan tények, amelyekkel iszonyú fontos lenne szembenézni.
A vizsgálat, r. Ingmar Bergman, 1965
Hét tonna haj, amit a szovjet csapatok az auschwitzi haláltábor felszabadításának napján a tábor raktárain találtak, 3 800 börönddel, 40 kg. szemüveggel és 12 000 főző edénnyel együtt.
fotó: history.com
Annak idején, amikor a táborokat felszabadító amerikai hadsereg élén harcoló Eisenhower tábornok megpillantotta az elképzelhetetlent: a hajkupacokat, a szemüveghegyeket, a cipőhalmokat, a halálra éheztetetett, harminc kilós embereket, a krematóriumokat, a fogaranyból olvasztott tömböket, azonnal tudta és parancsba is adta, hogy mindent dokumentálni kell, mert lesz, aki kétségbe fogja vonni, ami itt történt. Persze voltak háborús bűnösök, akiket rögtön elkaptak, és megbüntettek, de a pokol legmélyebb bugyrai A vizsgálatban elhangzó részletekkel csak a frankfurti Auschwitz-perben kerültek napvilágra. Bizonyos értelemben Eisenhowernek és Peter Weissnek köszönhetjük, hogy senki nem vonhatja kétségbe a holokauszt tényeit."
-Lengyel Annával készült interjú a Nemzetiben
"Mondjuk az nem nagy öröm, hogy pár éve rátelepítették Annamarink születésnapjára a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. De micsináljunk. Egyrészt küldtünk neki egy szép csokrot Leuvenbe (ilyen-e, hékáska?!), másrészt elmentem este a Nemzetibe a PanoDráma ez alkalomból (mármint a holokauszt) rendezett felolvasószínházára. Peter Weiss A vizsgálat című darabját adták elő Lengyel Anna rendezésében*. Kicsit meglepett, hogy a nagyszínpadon, de zsúfolt ház volt, nekem pl. párnajegy jutott már csak, ami lépcső a balkonon.
Ez a darab az 1963-as frankfurti Auschwitz-per anyagát dolgozza fel, és a bíró most is Csákányi Eszter volt, akárcsak egy másik panodrámás tárgyalási dokujátékban. A többiek előtte ültek szép sorban, ünneplőben, komor arccal: Básti Juli, Nagy Zsolt, Molnár Piroska, Bezerédi Zoltán, Urbanovits Krisztina, Szamosi Zsófi, Máté Gábor, Mácsai Pál, Alföldi Róbert. (Reméltem, hogy nem lesz áthallás, de mit van mit tenni, volt egy kicsi.) Most akkor huzamosabb ideig nem akarok holokausztszínháznéző lenni. Legalább Annamarink következő szülinapjáig.
* Illetve felolvasószínházról lévén szó inkább hogy kitalálta, megszervezte, létrehozta."
2013. április 17.
Elhasznált cyklon-b gáz tartályok Auschwitzban.
fotó: europenfotos.com
"Az "egyszerű" német ember semmit sem tudott... A cyklongázt szállító sofőr vidáman ciga- rettázva, sétálgatva lazította gémberedett izmait a gázkamrától húsz méterre, a kirendelt ügyész csak a "tábor-korrupció"-t vette észre: az őrök kiló-számra vágták zsebre, a hullákból szigorúan állami célra "kinyert", fogaranyat. Nagy Zsolt hétköznapi realitással mesél a kis közkatona munkájáról, Alföldi Róbert szemtanúként cáfolja a ködösítő állításokat. Lengyel Anna héroszi munkája a színre állítás, a szereposztás, a szervezés, a pótolhatatlanul fontos esemény létrehozása. Tapsolni nem lehet, ez nem előadás, ez kiáltvány, ez hitvallás az embertelen eszmék ellen. De jó is lenne, ha ugyanúgy elindítaná a megtisztulás folyamatát, ahogy Peter Weiss drámája Németországban 1965-ben tette..."
Elhasznált cyklon b tartályok Auschwitzban.
fotó: europenfotos.com
"Mert nem mindenki tagad, nem mindenki szégyenkezik. Lanzman Soah filmjében a birkenaui táborparancsnok azzal dicsekszik, hogy még akkor is teljesítették a napi előirányza- tot, amikor a lázasan túlteljesítő MAGYAR hatóságok, a szokott két szerelvénnyi 8 ezer fővel szemben, három szerelvényt küldtek, 12 ezer emberrel! Alföldi Róbert és Máté Gábor szavai tovább erősítik a vádlók igazságát, Molnár Piroska meg-indítóan deklamálja a deportált nők tanúvallomásait. Bogel főinkvizitor az összerabolt kincsekből kozmetikai szalont nyitott, a frajlájnok bőrét ápolta az auschwitzi szappannal és évekig tisztes polgárként élt a kisvárosban, ahol ugye mindenki mindent tud egymásról... Végszó gyanánt Básti Juli mondja ki, csak a táborban 6000-en dolgoztak, országosan nagyságrendekkel többen vettek részt a népirtásban, (ahogy nálunk is)."
-Fehér Elefánt, 2013
Jelenet Claude Lanzman Soah c. filmjéből.
Alföldi Róbert,
fotó: Gordon Eszter
"Lengyel Annának mindig vannak ötletei, amiket megpróbálunk megvalósítani, és ez két dolgot is jelent. Egyrészt folyamatosan nagyon fontosnak tartottam azt, hogy a Nemzeti lépjen ki az épületből, lépjen másféle gondolkodások, másféle színházi stílusok felé, és egyre inkább nyitott legyen. Az a fajta dokumentarista színház, amit a PanoDráma is képvisel, és erőteljesen foglalkozik társadalmi kérdésekkel, újra reneszánszát éli Európában. Másrészt azt gondolom, nem árt felhívni a figyelmet arra, hogy mi történt ezen a földrészen hatvanvalahány évvel ezelőtt, hogy szembesítsük vele az embereket, vagy legalábbis bemutató jelleggel elmondjuk nekik. Hogy ne fordulhasson elő, hogy egyáltalán megkérdőjelezzék, tagadják a Holokausztot."
Ez a mű kardinális szerepet játszott Németország történelmi múltfeltárásában. Magyarországon milyen esélyeket lát erre?
"Ez nálunk egy sokkal hosszabb távú kérdés, nem évtizedekről, hanem századokról van szó, ami a múlt bevallására, és reális, megvitatott, fő pontjaiban konszenzusos értékelésére vonatkozik. Már József Attila azzal zárja A Dunánál című versét, a harmincas évek közepén, tehát a Holokauszttól függetlenül, hogy a „múltat be kell vallani”, és hogy az ezzel kapcsolatos munka „nem is kevés.” Nos, ez a munka a magyar zsidóság sorsával kapcsolatban felibe-harmadába lezajlott, de nem teljes körűen, nem elég egyenesen, nem elég bátran. Pedig ezt nem lehet megúszni, előbb-utóbb meg is fog történni. Most egyébként a zuglói nyilasperről lehet olvasni, sokórányi film és hanganyag került elő, talán ezek napfényre hozásával mozdulni kezd valami."
Mácsai Pál,
fotó: Nagy Gergő
Csákányi Eszter
Milyen kihívást jelent színészileg és emberileg A vizsgálat szövegével való találkozás?
Létkérdés, hogy beszéljünk a Holokausztról. Valahogy mindig azt érzem, hogy nem igazán tiszta az emberekben ez a történet. Nem pusztán az emlékezés miatt kell beszélni róla, hanem mert az életünk része, és nincs rendesen feldolgozva. Az auschwitzi per jegyzőkönyvéből készült darabja nekem brutális, egyben nagyon szikár adatok halmazából áll. Túlélők, foglyok, kínzók, védők, vádlottak vallanak benne. Olyan kegyetlen vallomásokat tartalmaz, amiket alig tudunk felolvasni. Hiába telt el rengeteg idő, folyama-tosan szembesül az ember a Holokauszt szürreális borzalmával. Elképesztő hosszú anyagról van szó, amiből Lengyel Anna és munkatársai közel másfél órás előadást készítettek. Nagyszerű Annában, hogy mindig egy lépéssel előre halad, frissen gondolkodik, remek szereposztást hozott össze. Kifejezetten ünnepi ennek a műnek a szomorú valósága, és költői.
Milyen emlékeket őrzöl a színháztörténeti jelentőségű kaposvári Marat haláláról?
Karavánban jöttek busszal a fiatalok, és az előadás végére hóvirág-esőt szórtak a színpadra. Az a gyönyörű az egészben, hogy véletlenül született meg. Ács János nem tudta, hogy mit rendezzen meg. Egy könyvesboltban meglátta a Weiss kötetet, kiemelte és azt mondta, legyen ez. Nyilvánvalóan foglalkoztatta a téma, máskülönben hogyan helyezte volna be így az akkori mába ezt az elmeosztályon játszódó, népközpontú, igazságot kereső előadást. Peter Weiss valamit nagyon tudott, éppen ezért örök érvényű a munkássága.
A Marat halála legendás kaposvári előadásának zárójelenetében a Corvin köz hatalmas fotója előtt a forradalmat siratta…
Annyira erőteljes A vizsgálat témája, szövege, hogy eszembe sem jutott, lám ugyanaz a szerzője, mint a Marat halálának. A PanoDráma és a Nemzeti Színház közös felolvasó színháza esetében maga az ügy hívott, hogy szóljak, jelezzek azzal a lehetőséggel, ami a kezemben van. A kaposvári Marat előadás idején minden más volt, az élet, a világ. Azt gondoltuk, hogy az a világ úgy marad. Akkoriban bátornak kellett lenni. 1956 emléke egyet jelentett a kimondhatatlannal, az ellenforradalomnak nevezett forradalommal. Ennek a megidézése bátorságnak tűnt, különösen azért, mert nagyon erős volt az előadás fogadtatása.
A mostani találkozás Peter Weiss szövegével más értelemben ugyan, de szintén markáns állásfoglalás, kiállás egy olyan társadalmi klímában, ahol az emberi alapértékek is megkérdőjeleződnek.
Valóban, senki nem hihette, hogy a rendszerváltozással az intézményesített Holokauszt-tagadás is eljön. Muszáj ilyenkor beszélni. Habár azt kétlem, hogy a fél Nemzeti Színházat megtöltik a Holokauszt-tagadók, akiknek a gondolkodása ennek az előadásnak a hatására száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és bocsánatot kérnek. Weiss műve nagyot szólt, amikor elkészült, és bizonyos értelemben betöltötte a hivatását vagy a küldetését Német-országban. Nem kis dolog, ami ott történt.
-Szentgyörgyi Rita: A vizsgálat Holokauszt emléknapon,
interjú a színészekkel
Máté Gábor,
fotó: Trokán Nóra
Az Ács János rendezte Marat/Sade előadás záróképe, amiben Máté Gábor egy macskakővet tart a kezében.
- Kifejezetten erre az alkalomra készült ez a felolvasószínház? Mióta tervezted, hogy ezt a művet megmutatod a közönségnek?
- Dramaturg szakon tanultam az egyetemen, így régóta ismerem A vizsgálat című darabot. A kaposvári színházban kezdtem a szakmát, és Peter Weiss egy másik műve, a Marat/Sade – Ács János rendezésében Eörsi István szövegváltozatával – a kaposvári színház történetének egyik legfontosabb előadása volt. A darab záró képében, amelynek háttere az 56-os forradalom egyik meghatározó helyszínét, a Corvin-közt ábrázolta, ott állt Máté Gábor egy macskakővel a kezében, és zokogott. Mindenki tudta, hogy az ’56-os levert forradalmat siratja, a cenzorok is tudták, de akkor már – ez a nyolcvanas évek elején volt – az volt a stratégia, hogy inkább szemet hunytak felette. Nem is volt nagy visszhangja a produkciónak, egészen addig, amíg ki nem jutott az előadás a térség egyik legfontosabb fesztiváljára, a belgrádi BITEF-re, ahol megnyerte a fődíjat. Ott látták nyugat-európai újságírók is, akik megírták miről szól az előadás. Számomra ez nagyon fontos mozzanat volt a magyar színházról alkotott képemben.
-Lengyel Annával készült interjú a Nemzetiben
"Ez a per csak a nyilvánosságban kapta az "Auschwitz-per" elnevezést, az esküdtbíróság számára ez "Mulka és társai elleni büntetőper". A vádlottak úgynevezett "kisembernek", akik csak a politikai vezetők parancsait követték. Ezek a vezetők már elítéltettek a nürnbergi-, illetve az Eichmann perben (vagy saját kezükkel vetettek véget az életüknek), így azok felelősségének a megvizsgálása maradt hátra, akik alacsonyabb pozícióban működtették az államhatalmi gépezetet.
Az NSZK államjogi folytonosságból kifolyólag jogutódja a Német Birodalomnak, ez az állam 1871 óta áll fent és büntetőjogai végig azonosak voltak. Tehát felmerülhet a kérdés, hogy milyen jogon bünteti az állam azokat a cselekedeteket, amiket egy másik szakaszban ő maga adott parancsba. Ám a német büntetőjog mindig is tiltotta a gyilkosságot, és a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök magukon hordozzák a bűncselekmények összes ismertetőjelét, tehát jogtalanok."
-Gábor Sára összefoglalója
Bernd Naumann Az Auschwitz-per c. könyve alapján
*a kiadvány innen letölthető*
Az Auschwitz per egyik tárgyalása.
fotó: yadvashem.org
ROBERT KARL LUDWIG MULKA Hamburgban született 1895-ben egy postai segédtiszt fiaként. A reáliskolát az első év után otthagyta, és kereskedőinasnak ment. Majd önkéntesként 19 évesen bevonult a háborúba. Az I. világháború végén hadnagyi rangot szerzett. A bíróság nyoc hónapnyi fogházbüntetésre és két évi felfüggesztésre ítélte, mivel háború utáni baltikumi bevetésen szerzett zsákmányt nem szolgáltatta be a hatóságoknak. Emiatt később a német tisztek testülete kizárja soraiból. Állítása szerint emiatt is lépett be a Waffen SS-be. A '30-as években export-import céget üzemeltetett, amit a háború alat a fia vitt tovább.
1942 elején került Auschwitzba, ahol Höss táborparancsnok segédtisztjének posztját töltötte be. 1943 tavaszán letartóztatták Goebbels egyik beszédére tett bíráló mejegyzése miatt. Ezt követően már nem került vissza a táborba.
1945-ben internálták, 48-ig őrízetben tartották, majd felmentették. 1960-ban vizsgálati fogságba helyezték, ám ennek során szabadlábon védekezhetett.
Az Auschwitz-perben tizennégyi évi szabadságvesztésre ítélték. A börtönben elkövetett egy sikertelen öngyilkossági kísérletet. 1968-ban szabadult.
"Tanúk százai léptek a bíróság elé. A tanúk és vádlottak szembeállításának, akárcsak a beszédeknek és válaszbeszédeknek erős indulatii töltése volt. Mindebből csak a vallomások sűrített oldata maradhat meg a színpadon.
E sűrítmény ne tartalmazzon egyebet, csak tényeket. A személyes élményeknek és szembesítéseknek háttérbe kell szorulniuk a névtelenség elől. A tanúk elvesztik nevüket a drámában és ezálta puszta szócsövekké válnak. A 9 tanú csak azt adja elő, amit százan és ezren kifejeztek."
-Peter Weiss megjegyzése A vizsgálat elé
