az élet színháza
Martin Crimp:
a.N.N.a
Merényi Anna fordítása
a PanoDráma és a Mobilfront Műhely koprodukciója
szereplők:
Barnák László,
Botos Éva,
Ollé Erik,
Scherer Péter,
Urbanovits Krisztina
látvány:
Izsák Lili
zene:
Sőrés Zsolt
videó:
ExLex (Kálmán Mátyás - Szmieskó Zoltán)
dramaturg:
Fancsikai Péter
asszisztens:
Gerő Szandra
kreatív producer:
Lengyel Anna
produkciós vezető:
Barnák László
rendező:
Göttinger Pál
bemutató:
2008, április 06., Merlin Színház
Ki ez a nő? Ez az Anne vagy Annie vagy Ánya? Terrorista vagy áldozat?
Pszichopata vagy formabontó képzőművész?
Anya, akinek meggyilkolták a gyerekeit vagy gyilkos,
aki másokét gyilkolja? Hol vagyunk?
Párizsban, Berlinben, Moszkvában, Minnesotában vagy Koszovóban? Mi történt egyáltalán?
Forradalom volt vagy utcai randalírozás?
Történt egyáltalán valami?
Vagy csupán forgatókönyvírók ötleteltek?
Mintha a mondatok szülnék meg magát a valóságot, mintha afféle csodaceruzaként a kimondott szó teremtené meg a figurákat, a helyeket, a viszonyokat.
Ki tudja eldönteni, mi az igazság?
A világszerte nagysikerű Martin Crimp első magyarországi bemutatója régen fájó hiányt pótol a hazai színházi palettán.
A mű első bemutatója a londoni Royal Court Theatre-ben volt.
Olyan alapvető kérdéseket feszeget formájában az a.N.N.a, mint élet és színház határa,
forma és tartalom viszonya
vagy a felelősség problémája.
Nincsenek megírt szerepek, sem könnyen követhető történet. Valós társadalmi problémák vannak,
szellemes, olykor megrendítő mondatok,
melyek sorai között kell olvasnunk.
Élő audiovizuális közegben.
"Ahogy Hudi László, az alternatív színjátszás koboldja mondta a szakmai beszélgetésen:
szívós, alattomos és csalafinta
(ő ezt majdnem egy decivel ügyesebben fejezte ki) egy darab, mert úgy néz ki, mintha minden benne lenne, aztán kiderül, hogy még rengeteget kell beletenni ahhoz, hogy legyen. Az előző este a nézőktől is sokat várt: odaadó figyelmet és asszociációs kedvet. Cserébe megmutatja a magány kibírhatalan rettenetét, a kételyek gyötrelmét, a bizonyosság pusztító erejét és azt, hogy a boldog vég csak fikció. (Színházba meg szórakozni megyünk, ugye.) Az előadás pedig rádöbbenti az embert, hogy vannak mondatok, amelyeket nem lehet elmondani, mert nincs mód, nincs nyelv, nincs színészet."
-Proics Lilla: m.alter 1,
"Az a.N.N.a kortárs angol dráma, pontosabban úgynevezett új dráma (new european drama, new writing Martin Crimp 1997-ben írt eredeti darabjának címe Attempts on Her Life, amit most Merényi Anna fordításában és Göttinger Pál rendezésében új néven mutattak be a Merlin Színházban. Különösebb meglepetés nem érhet bennünket, minden hiányzik belőle, aminek egy új drámából hiányoznia kell: nem épülnek fel figurák a játék során, a cselekmény egymástól elszakadt szálakká foszlik szét, és a történetért a nézőnek sziszifuszi küzdelmet kell folytatnia. Ugyanakkor minden benne van, aminek meg kell lennie: intertextualitás, média, globális és politikus látásmód, önreflexió, szex, magány, brutalitás és humor.) A színlapon azt kérdezik tőlünk, hogy ki is az az Anna, Anne, Anny, Ánya? Ezt az előadás címe – az a.N.N.a –találóan megválaszolja. A darabokra tört Annanév magát a drámát jelöli, épp úgy, ahogy a benne nyüzsgő Annák sem mások, mint megírt, vagyis inkább körülírt, elmesélt figurák, szavakkal keresgélt helyes megfogalmazások, hang- és képzeletjáték, betűk sora. Lacan is azt mondja, hogy az emberi szubjektumot a nyelvbe való belépés hozza létre. Ugyanakkor az a.N.N.a tükör név. A dráma és az előadás is egy-értelműen játszik azzal, amit Hemuth Plessner a következő képen fogalmazott meg: „Minden énnel szemben ott a másik én. […] Az ember úgy ragadja meg a másikban a másikat, mint ön-magát, mert önmaga a másik is.”
Az Attempts on Her Life-ban szereplő Annák tehát nem mások, nem másolatok, nem re-produkálhatók, csak leírhatók. És úgy, ahogy minket, egymást is tükrözik."
"Göttinger Pál fiatal rendező, aki tavaly kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és azóta már a második kortárs angol drámát állítja színpadra. Előző rendezése, Dennis Kellytől a Love and Money, amit Kukorelly Endre beválogatott a POSZT műsorába. Már a Love and Money-val megtalált színpadi egyszerűséget tovább folytatja, fejleszti ez alkalommal. Izsák Lili díszlete félkörívben sorakozó néhány méter magas kartonpapír hengerekből áll, majd egy járást szabaddá téve, valamivel előrébb két henger között egy vetítővászon feszül. Ez a falfaktúra kijelöli a csupasz játéktér határát, aminek ürességében mikrofonállvány vagy székek adnak csupán kapaszkodót a színészeknek, ezzel is megmutatva narrátor jellegüket. A szöveg egyértelmű fölényét vetített feliratok erősítik, a dráma fejezeteinek címeit írják ki – kissé zavaró – betűhelyre-áramoltatással. Emellett viszont absztrakt vagy a történetet alátámasztó igényes videóvetítés színezi a díszlet letisztultságát. Olykor pedig árnyjátékot láthatunk. Az előadás elektronikus zajzenéjéért Sőrés Zsolt a felelős, emellett hegedűn is játszik, bár a húrok rezgését is gépek hullámoztatják a térben, elnyújtott drámaisággal. Már az első önreflexív jelenet felhívja a figyelmet a színház technikájára. A színészek elegáns, vajszín, fehér, barnásszürke ruháikban a színpad jobb oldalán, a díszleten kívül lépnek be
a térbe. A hatalmas keverőpult mellett megállva elkezdik ízlelgetni a dráma szövegét. A rögzített szöveg ugyanis írói vázlat, kísérletezés, gondolatfutamok összessége. Szóba elegyednek a pult mögött ülő zenésszel. A dialógus a dráma műfajának fő formája, de ez esetben elbeszélnek egymás mellett, így a történet alanya szükségszerűen elveszik. Ahogy ezt a következő jelenet bizonyítja: a színészek belépnek a díszlet mögé, árnyjátékot láthatunk, egy telefonkagylót kézről kézre adva üzennek Anne rögzítőjére.
Mindenki más ügyben keresi: kocsi lízing, anyai aggódás, szextelefon, Anne viszont semmire nem reagál, elveszett. Ekkor még azt hihetjük, egyazon emberhez beszélnek, de később kiderül, hogy minden egyes telefonáló más-más történetet indít útjára."
"Az egyik jelenetben egymás mellé ül Botos Éva és Urbanovits Krisztina, kényelmesen elhelyezkednek, felhúzzák lábukat, kezükben bögrét tartanak, és komótosan kortyolgatnak, miközben tágra nyílt szemekkel, merőn bámulnak a közönségre. Kissé affektálva, csodálkozón beszélgetnek Ányáról, egy nőről, akinek arcáról is le lehet olvasni szörnyű tragédiáját. Olvasnak az arcáról, de ő maga sehol. Megtudjuk róla, hogy gyerekkorában faluja szokása szerint elneveztek róla egy szilvafát, de a háborúban letarolták az egész ligetet a tankok, fiát lelőtték, lányát felgyújtották. Lassan bontakozik ki a jelenet abszurditása: a két nő tévét néz, valamiféle ismeretterjesztő adó katasztrófahajhászó műsorát kommentálják. A felismeréssel hirtelen kizökkenünk szerepünkből, mi nem két mulatságos nőt nézünk, hanem rajtuk keresztül nézzük Ányát, de nem látjuk. Azonosítanak a tévénézővel, vagy másképp fogalmazva a tévénéző nők a tévéképernyővé váltak számunkra, így Ánya története szükségszerűen torz lesz."
-Fehér Anna: Anne nélkül,
"[..] teltházzal játszották Martin Crimp angol kortárs drámaíró darabját, az a.N.N.a-át a Csokonai Színház stúdiótérré alakított színpadán. A másnapi szakmai beszélgetésen a legnagyobb érdeklődést maga a dráma váltotta ki (amely még magyar fordításban nem jelent meg, így kevesen olvasták azok közül, akik látták a darabot), az előadás szövege és a színészi játéknak a szöveghez való viszonya állt a szakmai beszélgetés középpontjában. Az a.N.N.a ugyanis egy szövegfolyam, nincsenek benne szereplők, figurák megnevezve, csak párhuzamosan egymás mellé helyezett dialógusok, reklám- és dalszövegek, monológok sorjáznak. Így akár 28 vagy két, netán egyetlen színész is játszhatná az előadást, mindez a rendezőn múlik. De nemcsak szerepek, hanem történetek sincsenek a drámában, átlapozás, beleolvasás, mindentudó, ám avatatlan belefutás ez különféle szituációkba."
- Fehér Anna: Kevés a duma, sok a szöveg,
beszámoló a Debreceni Alternatív Szíházi Szemle első napjáról,
Az előadás elnyerte a legjobb rendezés díját a 2008-as debreceni Alternatív Színházi Szemlén.
Az alkotók által írt blogot itt lehet megtekinteni.