az élet színháza
174/B
Az igazság szolgái
verbatimszínházi előadás prózában és énekbeszédben
„Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
-BTK 174/B. § 1996. évi XVII. törvény 3. §.
előadják:
Bartsch Kata
Csákányi Eszter
Kádas József
Nagy Viktor
Ördög Tamás
Szamosi Zsófia
Urbanovits Krisztina
és 12 civil esküdt
videó:
Balogh Balázs és Taskovics Éva
dokumentáció:
Bíró Dénes
zeneszerző:
Melis László
önkéntesek:
Gábor Sára
Kallos Viola
Szilágyi Áron
Vajda Viktória
dramaturgia:
Garai Judit
Hárs Anna
Merényi Anna
közösségi projekt vezetői:
Feuer Yvette és Szabó Veronika
koncepció és kreatív producer:
Lengyel Anna
támogatók:
OSI, Trafó, www.szinhaz.hu
bemutató:
2012. november 22.,
Trafó
"A dokumentarista színháznál, amit a PanoDráma csinál, a próbafolyamat fontos része a kutatás. Az anyaggyűjtés része, hogy meginterjúvoljuk az utca emberét, és a Békemenet kihagyhatatlan terepnek tűnt. Meghallgattuk az részt vevők véleményét az
igazságszolgáltatásról, a bírók függetlenségéről és az esküdtszékről, a törvény előtti egyenlőségről és a gyűlölet-bűncselekményekről. Érdekes élmény volt.
[...]
Lassan sodródtunk az összesimuló tömegben és próbáltunk egy bocskoros, nótázós csoport mögé kerülni, hogy diktafonnal felvehessük őket. Ekkor valaki megfogta Lengyel Anna vállát, aki rémülten rá is lépett egy vígan dalolászó mentés asszony lábára.
- Bocsika. Tudom, hogy maga szokott mindig a Viktorra vigyázni. Köszönjük!
Majd még mindig sokkos állapotban lévő hallgatósága értetlenségét látva bizalmasabb hangnemben folytatta az apró madár alkatú néni:
– Találkoztunk már vidéken.
S azzal tört tovább előre, átbújva az összekapaszkodott emberek karjai alatt.
Anna hangosan felröhögött.
- Elképesztő. Látjátok, én vagyok itt az autentikus. Rendes, kövér magyar asszony. Ez kell a részvételi kutatáshoz.
- Egészen, amíg meg nem szólalsz…
- Vagy amíg meg nem tudják, hogy jó magyar gulyásleves és töpörtyű helyett humusz és szusi van a hűtődben."
- Gábor Sára: Békemenet,
próbanapló
2009 novemberében Sajóbábonyban cigányok egy csoportja támadt a városba érkező gárdisták autójára, miután előző nap már összetűztek egy Jobbik-gyűlés részvevőivel. A gárdisták provokálni akarták a gyilkosságok miatt akkor már két éve rettegésben élő romákat, akik baltával, fejszével, fokossal estek neki a kocsinak. Csodával határos módon az autóban ülőknek bántódása nem esett. Ám van, aki úgy ült két évig előzetesben ártatlanul, hogy az egyetlen tanú, aki hátulról felismerni vélte, már visszavonta vallomását. A sajóbábonyi esetben az elsőfokú bíróság a kilenc vádlottra összesen 27 év 9 hónap börtönbüntetést szabott ki, ezt másodfokon majdnem 40 évre emelték. Az ítélet súlyosbító körülményként számította be a romák "rasszizmusát", vagyis hogy a "magyarok" elleni gyűlöletből cselekedtek. A kisebbségek védelmére hozott törvényt tehát sikerült ellenük fordítani.
videó: TASZ
A PanoDráma legújabb előadása a tőlük már ismert dokumentumszínházi módszereket Augusto Boal közösségi színházi metódusával ötvözi. Ez a munka a 174/B paragrafust vizsgálja, mely eredetileg a kiseb-bségek védelmére szolgál és amelyet Magyar-országon talán egyedülálló módon ellenük fordít a jog. Sajóbábonyban még folyik a per, amely a cigányokat vádolja „a magyarok” közössége elleni bűntettel, mely csoportba a cigányok e logika szerint nem tartoznak bele. Az eredeti interjúk fókuszában ezúttal a szétvert Suzuki utasain, a bűnös és az ártatlan vádlottakon kívül az igazság szolgái állnak: ügyvédek, ügyészek, bírók, rendőrök.
A verbatim módszerrel, mintegy 100 óra interjú, 300 oldal tárgyalási jegyzőkönyv és 1200 oldal perirat alapján, profi színészekkel készült előadás mellett párhuzamosan próbált két drámapedagógus, Feuer Yvette és Szabó Veronika, Galgagyörkön, Sajókazán, Budapesten, Hidasnémetiben, illetve Pécs és Miskolc környéki roma és nem roma civilekkel. Belőlük állt össze a 12 fős esküdtszék, mely minden este egy-egy bemutatott esetet tárgyalt meg a közönség előtt, és egyetértés esetén ítéletet hozott róluk.
"Helyszínelünk Sajóbábonyban. Volt már a társulat kétszer, ez a harmadik út. Október vége van, november végén bemutató, szűkös az időkeret. Többször már nem tudunk visszamenni.
Nagy lendület, nagy nyomás: amit ezen a két napon nem derítünk ki, az homályban marad, akikkel nembeszélünk, azokkal már valószínűleg soha, amelyik szereplő szövegeit nem tudjuk felvenni, az a nézőpont az előadásból is kimarad.. Minden vád-lottal, szemtanúval, a kisváros minden emblematikus figurájával interjút kéne készíteni, hogy lássuk, hány Sajóbábony létezik egyszerre. Sajnos Bábony háromezer fős lakosságával metropolisz, ahhoz hogy három hétvége alatt egy focicsapatnyi ember átlássa, megismerje. Azért mi mégis igyekeztünk megállni a helyünket a pályán. Mindenki a maga pozíciójában.
Lengyel Annával és Csákányi Eszterrel épp a lelkésznőtől jöttünk a megbeszélt találkára a CBA elé. A híres-neves bolt, és benne boltos Katika, az ügy egyik kulcsfigurája. Katikát tudniillik megpofozták a boltban, azzal a váddal, hogy ő hívta ki a Gárdát Sajóbábonyba. Csak azt nem lehet tudni ki ütött és pontosan miért. Katika azt állítja, hogy neki ehhez semmi köze. Ez hihető, mivel Katika tisztes MSZP-s választópolgár, nem olyannak tűnik, akinek sorakoznak a fekete katonai egyenruhák és a kis magyar menték a szekrényében. Amikor kiszálltunk az autóból, jött a boltból a másik csapat. Bíró Dénes, azaz Dini és Ördög Tomi értek oda a leghamarabb."
- Gábor Sára: Sajóbábonyi út,
próbanapló
"Az eset három évvel ezelőtt történt, akkortájt, amikor a romagyilkosságok miatt egy kisebbség megalapozottan érezhette veszélyben az életét. Ezzel persze sem én, sem a PanoDráma előadása nem szeretné jogszerűnek minősíteni a sajóbábonyi történetet, pusztán a kontextusra irányítanánk a figyelmet. A perbe fogott - és már az ítélet előtt lecsukott - elkövetők közt például volt egy cigány ember, aki számos tanú és önmaga állítása szerint sem volt a helyszínen, de akit egy rendőr határozottan felismer-ni vélt (hátulról látta, kapucnival a fején, messziről), majd később visszavonta a vallomását, de addigra az ártatlanul megvádolt ember már két évet ült, hála a magyar igazságszolgáltatás roham-tempójának. Ez az epizód súlyos az előadásban, de bizonyos értelemben súlyosabbak a hétköznapi emberekkel, a falubeliekkel készített interjúk, amelyekből nemcsak az derül ki, hogy egy kisközösség hogyan esik szét és/vagy tart össze a rasszizmussal kapcsolatban (miközben a szót magát mindegyikük visszautasítja), hanem az is, hogy hogyan fogadja el szinte mindenki a hierarchiát és benne a saját kijelölt helyét.
Ez egyébként sokkal inkább színház is már, mint az előző produkciók; az egyes jelenetek - legyenek bár a valóság újrajátszásai minden esetben - széles és mély társadalmi tablót és érzékeny kapcsolatrendszereket mutatnak. Ebben vállal oroszlánrészt Melis László zenéje, melyet a szereplők énekbeszéddel, kánonnal közvetítenek, gondosan kiválogatott pontokon, például a bíróság szövegeiben. Az előadás záróaktusaként a tizenkét kiválasztott civil (köztük nők is, romák is, értelmiségiek is, kétkeziek is, lent is, fönt is) esküdtszéket játszik. Nyilván némi előzetes felkészítés alapján, de mégiscsak a saját szavaikkal vitatkoznak igen élénken az egyes vádlottak bűnösségéről, a környezet felelősségéről. És az általam látott estén földerengett Reginald Rose Tizenkét dühös ember című darabjának dramaturgiai kulcsa: egyetlen másként gondolkodó szabatos és körültekintő érvelésével fokozatosan meggyőzi a többieket (na, nem mindet). Mire a Csákányi Eszter játszotta bíró elé tárják együttesen kiérlelt véleményüket, már határozottan úgy érzem: most futó peremet nyugodtan tenném a kezükbe."
-Csáki Judit: Tizenketten, dühösen
Magyar Narancs
"A közösségi színházi workshopokon játékos formában tanulnak, fejlődnek, változnak a részt vevők, a gyakorlatokon keresztül megismerik magukat és egymást. Kialakul egy toleráns mikro-közösség. Az előadás szempontjából a workshopok célja, hogy kiválogassák a 12 emberből álló esküdtszéket. Majd ezt a tizenkét embert az előadás előtt különböző érveléstechnikai gyakorlatokkal, jegyzetelési technikákkal, jelenet-, film-elemzésekkel felkészítsék, hogy ott helyben, a Trafóban meg-állják a helyüket és ki tudják fejteni a véleményüket, legyenek eszközeik arra, hogy eldöntsék ki a bűnös és miben. Ám az a tizenöt-hat ember, akik három napig belecsöppen-hetnek a játékok, filmek, tánc, beszélgetés, vitatkozás és persze a közös-ségi színház világába, azok nagyon ritkán kapnak egyébként szabadságot a hétköznap-jaiktól. Itt a háztartás, unka/közmunka, férj, gyerekek, számlák, betegségek nonstop vibráló párhuzamos montázsa egy kicsit sorban kikapcsolódhat. A workshopok részt vevői közül pedig a kiválogatott esküdtek (nem volt olyan nagyon szigorú a szűrő) fellépnek a Trafóban és a nézőtérről több százan, egyetemisták, értelmiségiek, művészek, köztiszt-viselők és mások fogják feszülten figyelni őket: cigányokat és nem cigányokat, vidékieket és pestieket, fiatalokat és közép-korúakat, hátrányos helyzetűeket és középosztálybelieket, tehát civileket, ők vajon hogyan döntenek."
-Gábor Sára: Közösségi színházi projekt,
próbanapló
"A PanoDráma, amint a nemzetközi színházi világ élcsapatai, nemcsak színházi előadásokat hoz létre, de szakmai és civil közegben is komplex módon tevékeny-kedik. Az eddig létrehozott színházi előadásaikkal kapcsolatban, a szándékot őszintén üdvözölve, nem hallgattuk el a megvalósítással kapcsolatos kifogásinkat sem - a 174/B - Az igazság szolgái című munkával azonban hatalmasat léptek előre. A téma, hogy úgy mondjam, ideális: a történetet feldolgozó játék átfogó és a társadalom szinte minden szegmensét érintő problémát tesz vizsgálata tárgyává. A korábbi, égetően aktuális kérdésekkel foglalkozó előadások után ez most érdek-feszítő, és valóságos élményt ad, olyat, amelynek szűkebb műfaji definícióját már nem is fontos hangsúlyozni, mert egyszerűen színház, jó színház.
A dramaturgok határozottan kitették a hangsúlyokat, és úgy vágták össze a túlnyomó többségében nyilván szó szerinti szöveget, hogy az arányigazítás kiemeli a történet tartalmilag fontos részleteit. Az énekkel jelölt bírósági eljárás elemei, mintegy a természet erejeként mutatják meg a hatalom működését, és végigvezetik a játékot: zenei rendben személyesítve meg a személytelen helyzetet. A jó, szerkesztett dokumentarista játéknak lehetőséget adó anyag annak a kíváncsiságát is feszülten fenntartja, aki ismeri a „sztorit" - ez rendkívüli erény. A szociológiai pontosságú szövegben a dramaturgok megtalálják a költészetet: olyan szavakat, fordulatokat hallunk, amelyek erősen megrajzolnak egy karaktert, helyzetet."
-Proics Lilla: Az igazság az, hogy szóhoz sem jutok
Színház Folyóirat
“A PanoDráma azonban ezúttal túlmegy a dokumentumok gondos és precíz összeválogatásán, a lehető legteljesebb körű előzetes tájékozódáson, esendő karakterek és érdekes helyzetek létrehozásán a dramatizálás során, a szerzett anyagok elemelésekkel - videó, kórusművek - tarkított, remek előadásánál, és egy civil "esküdtszék" bevonásával, azaz egy tucat roma és nem roma, értelmiségi és fizikai munkás, egyszóval amennyire lehet, a társadalom egészét reprezentáló kívülálló vitáját kihangosítva gyakorlatilag garantálja, hogy ne maradjon lehetséges nézőpont kifejtetlenül, felvethető morális vagy gyakorlati kérdés megválaszolatlanul.
Színházként, társadalmilag, civil szerepvállalás tekintetében, sőt, még újságírói minőségben is remek, fontos, jelentős és súlyos munka a PanoDrámáé.”
-Kovács Bálint: Görög sorstragédia Sajóbábonyból,
egyfelvonás.hu
”Zoli felolvassa Sajóbábonyi cigány költő (mi így nevezzük) és vádlott, Lakatos József monológját. Pár hete jártunk az Igazság szolgái próbafolyamat elején Sajóbábonyban, akkor beszélgettünk, többek között, Józseffel is. 2009 novemberében Sajóbábonyban történt egy bűncselekmény. Közösség elleni erőszak vádjával per indult 9 sajóbábonyi cigány férfi ellen, akik a helyi jobbik elnök által összehívott 900 gárdista felvonulásán rátámadtak az egyik autóra. Azt kiabálva, hogy „büdös magyarok”. A tárgyalás folyik, de már az előzetesből szabadlábra helyezték a vádlottakat. Így jutottunk el Lakatos Józsefhez, akit úgy vádolnak, hogy a bűntett helyszínén sem volt. Zavaros ügy, sok homályos folttal.
Először rémisztő alaknak tűnt, kopasz fején egy hatalmas pók virít - „a pókot én úgy azonosítanám, hogy nyugodt, de céltudatos, türelmes, és ha bosszantják, akkor veszélyes” – mondta -, magas,
nagydarab férfi, terepmintás nadrágban és nagy kapucnis pulóverben, de egy pár perc alatt az egész csapat beleszeretett. Izgalmas karakter, aki keresi az útját. Mesélt nekünk a buddhizmushoz való viszonyáról, az ír katolicizmusról, és hogy miben mit talál meg abból a filozófiából, ami szerinte az
élethez kell. Beszélt a nőkről, a börtönről, viszonyáról a magyarokkal és a cigányokka,l és arról a rettenetes súlyról, amit a saját cigányságának viselése jelent a faluban, ahol él. Odaadta egy versét, amit a börtönben írt, és mi útszélen talált kincsként mutogattuk egymásnak, és mutatjuk majd meg Nektek is, ha megnézitek az előadást, ahol Józsefet és sok más „talált kincset” a dokumentarista színház szigorú szabályai szerint igyekszünk majd megjeleníteni Nektek abban az intenzitásban és összetettségben, ahogy mi találkoztunk velük.”
-Gábor Sára próbanaplójából
“Az előadásban a ki nem mondott, de érezhetően jelen lévő motívumok hullámzása a legmegragadóbb, amit egy bírósági tárgyalás közepette tapasztalhatunk meg: itt mindenkinek van sérelme és mindenkinek van rejtegetnivalója. A politikai napirend pofátlan módon lépett be a kisközösségek mindennapjaiba – vagy a problémák meg nem oldásával vagy éppen azzal, hogy a problémára kizárólag demagóg választ képes adni. Ez a front képeződik le a PanoDráma előadásában érzékeny stilizáltsággal, de mindvégig fenntartva a figyelmet. Ez nem kevés: a színészek (Bartsch Kata, Kádas József, Nagy Viktor, Csákányi Eszter, Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Urbanovits Krisztina) a teljes ügy ismeretében, de mindig csak az éppen általuk játszott szereplő belső igazságát keresve, hitelesen jelenítik meg a figurákat – így a nyilvánvaló hazugságnak (vagy valóságszépítésnek) is megkeresik a motivikáját, és azt megpróbálják jelezni, ami miatt az előadás túlmutat egy olyan dokumentumfilmen, amelyet az eset valódi szereplőivel láthatnánk. Ez a műfaj más – nincs egyetlen igazság, hanem sok-sok, nem csupán szemé.
A valóság és a színház találkozása. Nem biztos, hogy megnyugtató a befejezés – és tulajdonképpen mindegy is, milyen ítéletet hoz az aktuális esküdtszék. A valódi ítélet mibennünk születik meg. Ezekről érdemes lenne valóban vitatkozni. Lehet, hogy amit látunk, minta csupán, amit követni lehet: emberek megbeszélik közös ügyeiket, hangot adnak kétségeiknek és bizonyosságaiknak. Aztán a többség dönt. Nosza, csináljuk utánuk!”
-Ugrai István: Frontszínház,
7óra7
“Bizonyos szövegeket pedig énekbeszéddel, kánonban mondanak a szereplők (zeneszerző: Melis László), különösen a bírónő (Csákányi Eszter) kántálja sokszor a jogi szakzsargon mondatait. A beszéd és az énekszó közötti váltás teljesen magától értetődőnek tűnik - mintha ez a kinyilat-koztatásszerű, személytelen hangnem, az egyéni különbségeket figyelembe nem vevő bírósági rendszer az élet természetes velejárója lenne.
Akik egy olyan játékban vettek részt, ami akár Magyarország nagykorúvá válásának a tesztje is lehetne; annak a vizsgálata, hogy tudunk-e felelősen gondolkodni, dönteni saját honfi-társaink ügyében. Fontos és örömteli hír, hogy az esküdtszék tizenkét tagja képes volt erre. Sőt úgy tűnt, hogy érveikben, meglátásaikban, érzelmi intelligenciájuk megnyilvánulásaiban a józan ész kerekedik felül.”
-Rádai Andrea: Gondolkodni ér,
Revizor
”Gregorián dallamban felénekelt egy mondatot a tárgyalási jegyzőkönyvből. Háromszor
elismételte. Mindenki feszülten figyel, végre valami érzéki a száraz jogi szöveg tengerben. „A tárgyaláson vallomást tenni nem kívánok.” Negyedszerre bekapcsolódik Bartsch Kata, Urbanovits Kriszta és Szamosi Zsófi. Majd kettő és három szólamban is eléneklik a mondatot. Eddigi próbákon ezt a feszült koncentrációt, mint most az énekeseken, csak a dramaturgok
arcán láttam.
[...]
Feláll és el is indul az ajtó felé, de Lengyel Anna megfogja.
- Még azért csak hoztál valamit. Nagyon jó ez a gregorián, megmutatja a magyar bíróság, meg a tárgyalási procedúra abszurditását. Mi van még?
- Kettő mondat még a bírónőnek. De ne aggódj. Holnap utazom Debrecenbe, négy óra
a vonatút. Úgyis fejben szeretek dolgozni, megkomponálom nektek péntekre az egész darabot.
Elénekelte a tárgyalások monoton ismétlődő két mondatát szintén gregorián dallamra. Csodálatos volt. Fél óráig volt jelen a próbateremben, egészen más atmoszférát hozott magával. Az elemelt énekbeszéddel a Sajóbábonyi ügy, a bírónőkkel, a tárgyalással, a
vádalkuval, az ártatlanul kitöltött büntetésekkel kapott valami Kafkás bukét. Kiszabadul az ügy Bábonyból, mint szellem a palackból, és a mindenki életét behálózó szorongásnak,
kiszolgáltatásnak és értelmetlenségnek lesz egy tökélybe szabott modell története.”
-Gábor Sára: Melis László,
próbanapló
“Tudod mi volt még egy rettenetes élmény? Most meg nem mondom, hogy hétfőn, vagy kedden, jöttek a kommandósok ide. Kettő ide beállt, szörnyű volt nézni őket, mert különben ijesztő volt, félelmetes és itt ült Lakatos Józsi, akiről te beszélsz, hogy milyen, tényleg rendes gyerek. Ha hiszed, ha nem ott, ült a párjával, és akkor odament hozzá egy, kettő meg itt megállt. Öten voltak, ahogy kiugrottak a kocsiból maszkban, minden, Lakatos Józsefet keressük. Mondja a Józsi, hogy én vagyok. De az szó nélkül, pedig egy hatalmas nagy darab gyerek, odavitték a beton túlsó izé, nekivágták a falnak, és mondta, hogy, de akkor is a gyerek szépen mondta, hogy nekem itt vannak az irataim hátul, de nem mondták, hogy miért, meg semmit. Úgy nekivágták a falnak, kiszedték az izéjét, bilincset vertek rá, a csaj ott bepisilt, a felesége. Hát az élettársa, nem a felesége volt. Az úgy megijedt, az úgy reszketett még egy óra múlva is, el is vitték Józsit.”
“Én ártatlan vagyok, se a közönség, se a magyar színházi élet, de még a Kresz szabályai ellen sem vétettem. Erre pedig büszke vagyok, mióta megtudtam a sajóbábonyi rendőr, kompakt jog-elméletét „Magyarországon a legtökéletesebb jogszabály az a KRESZ. Míg az összes többi jogszabályba bele tudok kötni, a KRESZ-ben nincsenek kiskapuk.” Tehát tiszta, naiv, fehér alapra vésődött fel ez az előadás, folyamatában. A sajóbábonyi vádlottak, a zöldséges, boltos Katika, a rendőr, a polgármester és legkedvesebb témája a poliurethán, az ügyvédek és persze a bíró, Csákányi Eszter arcával és szőke parókájával, klasszikusokká váltak. Olyan tőlük idézni, mintha Kosztolányitól, Hofitól, vagy a Star Wars-ból kölcsönöznék mondatokat. Csak éppen az előbbieket, a társulaton kívül, senki nem érti. Ma az egyik izgatott esküdt bölcsen azt mondta „Olyan ez a színházazás, mint a takarítás. Amíg csinálod teljes a kupleráj és a mocsok, de a végén, elpakolva, egy pillanat alatt átlátod, hogy mit izzadtál össze abban a pár napban. Csillog a lakás.” Ő már csak tudja, sikeres takarító cége van húsz éve.”
-Gábor Sára: Finálé,
próbanapló